„»Ha eldöntött tény volt, hogy Schmittet államfőnek hívják haza, miért kellett előtte országgyűlési elnökké emelni, úgy tenni, mintha Sólyomnak is lehetne esélye a folytatásra, és azt üzenni a külvilágnak, hogy nyílt verseny következik, egyenlő pályákkal? ...Mert a hitelesség könnyen kopik. Azt pedig bizonyosan tudjuk, hogy nélküle a kormány alkalmatlanná válik feladatára.«
Ez nem a »bolsevik pártsajtó« közleménye, hanem az ex-kormányszóvivő Borókai Gábor Heti válaszáé. Nem tudom, hogy e zajos kormányostorozás a forradalmi kalandjáték része - azaz felülről irányított alulról jövő kritika-é -, avagy a valóban kiütött biztosítékok sercegése. Ami tény: a polgári körös Hende páncélporcelán a papírelefánt-boltban. Ahogyan Schmitt sem lesz soha nevezője sehányharmadnak - legfeljebb osztója. (Bárha az államfőválasztás ezúttal vakondokok helyett eukaliptuszmámorban fetrengő koalamackókkal történt is.) Mondjuk, kevéssé szenilis sajtómunkásként emlékszem rá, hogy Gubcsi a '80-as években még a párt KB előtt is botránytéma volt. El akarták zavarni, de aztán mégsem. Bűne az volt, hogy minden addig regnáló elvtársénál hatalmasabb villát építtetett. Se akkor, se később nem tudta meg senki, mibül. És azt se, hogy végül miért nyert bocsánatot.
Gubcsi és Schmitt. Magyar Nemzet és Heti válasz. Vajon mit gondol az egyszerű Fidesz-szavazó, ha ezeket olvassa? Homok került a nagyszerű forradalom szelének fogaskerekei közé? - hogy schmitti magasságú képzavarokkal éljek. Most akkor kié valójában a sajátjai által implicite lehülyézett Hende, kié a szófiai sajtcédula Schmittje? És akié, az valójában ki? Vajon ezt is megfejti nekünk a jobbant sajtó vagy a végső értelmezés már az épeszűekre nehezedik?”