De ki kíváncsi?

2010. július 27. 08:28

Modern korunk a tudatos önhülyítés tömérdek lehetőségéről gondoskodik, melyekkel el lehet menekülni a létezés nyomasztó valósága elől.

2010. július 27. 08:28
„Hát nem elég maga az élet? Reggeltől estig csak a meló, idióta főnökök, a kicsi, semmire sem elég fizetés, a hitelek tömege, követelőző és hálátlan gyerekek, a feleségem (a férjem), aki megcsal, vagy akit megcsalok, utált szerelmem kínja, a pörhalasztás, a hivatalnak packázásai, s mind a rúgás, mellyel méltatlanok bántalmazzák a tűrő érdemet?... 

Ráadásul még torokszorító, szívfacsaró történetekkel is gyötörjem magam? Hát nem jobb, azt nézni a tévében, hogy Bud Spencer és Terence Hill hogyan osztogatja a pofonokat? Vagy éppen jól berúgni? Vagy akár belőni magam és repülni? Vagy a legpocsékabb slágereket hallgatni a legízléstelenebb show-műsorokat nézni klónozott cele-bekkel? 

Ó, modern korunk a tudatos önhülyítés tömérdek lehetőségéről gondoskodik, melyekkel el lehet menekülni a létezés nyomasztó valósága elől. Úgy is nevezi a szakirodalom, hogy a menekülés eszközei. Escape materials. (...)

Miért van gyalázatos helyzetben a jó irodalom, a jó zene, képzőművészet, a jó film, az igazi színház? Nemcsak nálunk - világszerte? Mert a globális kapitalizmusban élő tömegember nem kíváncsi. Ami kíváncsiság még belészorult, azt kielégíti a tévé híradó. Éppen elég egy terrorista robbantás eredményére, harminc cafatokra szakadt véres emberi hullára egy pillantást vetni, köszönöm, jóból is megárt a sok. Lássuk a legújabb női hónalj borotvát, a gusztusosan csupasz női hónaljakat, és felejtsük el a hullákat, amilyen gyorsan csak lehet. Ha másra nem, erre jó a reklám. Sok egyforma női test, klónozott szex idolok, és elfelejtjük a világ eseményeit, amelyekbe hülye fejjel mégis belepillantottuk.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 72 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Tau bácsi
2010. július 27. 22:23
A létezés nyomasztó valóságát életnek hívják, és én a környezetemben seregnyi embert ismerek, akik jól élnek, függetlenül a pénztől. Nem kéne mindenkit lenézni. A legtöbb ember a maga módján élvezi az életet, a kortárs irodalom pedig éppen olyan, mint volt száz év előtt, néhány gyöngyszem a sok felejthető között.
tewton
2010. július 27. 18:44
az olyan szép, amikor a hatalomközelből kiesett emberek lehajolnak a kisnyuszikhoz, kisőzikhez meg hasonló prédaállatokhoz, picit megsimizik őket, és picit együtt rettegnek. Csapó! és tényleg középiskolás szintű dolgozat az alábbi témákra: 1. Apa halála és én 2. "Viszonyom a holokauszthoz". Értelmezd Radnóti kései költészetét! 3. A mai kultúra hanyatlása 4. Szolidaritás azokkal az állatokkal, amelyekről már készült rajzfilm
tevevanegypupu
2010. július 27. 18:38
Az utolso mondat kar volt. Nem a hatalom nem szereti a muveszetet, a muveszet nem szereti a hatalmat, pedig szuksege van ra: ok fizetnek erte, ok tartjak fenn. Es szinte teljesen mindegy milyen hatalom.
slomovicz
2010. július 27. 18:04
Hát asztán , azzal a jóu kis Móunika Shóval milessz? Meg a Josi barat? Abbul- csak úgy árad az intligáncija! Ez ám a kullturra! :-) Koncsernyivákolás- minek áz? Mi mindig a retekklubbot nézzük. Ércsük?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!