„- A napokban találkozott egy szépreményű ifjú vezetővel. Mi volt a benyomása?
– Nagyon jó benyomást tett rám Mesterházy Attila, és minden rendelkezésemre álló eszközzel támogatom őt. Intelligens, elkötelezett és hatékonyan dolgozó fiatalember, aki roppant nehéz körülmények között is készen áll arra, hogy átvegye az MSZP vezetését. Nincs irigylésre méltó helyzetben az, akit a magyar szocialisták küszöbön álló kongresszusán elnökké választanak: a parlamentben szembe kell néznie az elsöprő Fidesz-fölénnyel és a 15 százalékos Jobbikkal egy olyan párt élén, amely példátlan vereséget szenvedett néhány hónappal ezelőtt. Ám talán éppen a vereség mértéke adhat reményt. Azt ígérheti, hogy most valóban újra lehet kezdeni, tiszta lappal, szinte a nulláról, egy eltökélt fiatalember vezetésével.
- Mit gondol, milyen lényegi kérdésekre kell válaszokat találniuk a magyar szocialistáknak? A liberalizmushoz való viszonyukat kell tisztázniuk, vagy fontosabb a globalizáció, esetleg a nemzeti gondolat ügye?
– Magyarországon három sorsdöntő kérdést látok. Az első az európai integráció ügye. Magyarország Közép-Európa délkeleti régiójának kulcsállama, amely egyedül nem elég erős ahhoz, hogy a béke garanciája legyen, s megfeleljen a jövő kihívásainak. Magyarországnak érdekei védelméhez szüksége van az Európai Unió huszonhat másik tagállamának segítségére, ehhez pedig erős Európa-párti politikára van szükség. A második: azt gondolom, hogy ma, amikor a fejlődés feltételei a világméretű tényezőktől függenek, képesnek kell lennünk a világra nyitott, progresszív gondolkodásra. Nem mehetünk vissza a nacionalizmus 19. századi kategóriáihoz. A nacionalizmus, a rasszizmus csak rossz válaszokat kínálhat a gazdaság globalizálódásának időszakában, az internetes társadalom viszonyai között. A harmadik tényezőt már említettem: elképesztően széles a szakadék a gazdag és a szegény emberek között. Nekünk, szocialistáknak pedig az a dolgunk, hogy ezt a távolságot csökkentsük.”