„Nyolc év harcos ellenzékiség után és kétharmad birtokában nem könnyű önkorlátozónak maradni.
Valóban. Mert egyszerre van szükség határozott, dinamikus vezetésre és arra a bizonyos önkorlátozásra. A hazai politikának egyfelől maga mögött kell hagynia a mismásolást, a döntésképtelenséget, a Medgyessy-Gyurcsány-féle anarchikus demokráciát, a kapkodást és esztelen pazarlást, zavarosban halászást. Másfelől mindent el kell követnie annak érdekében, hogy a demokrácia igazi kultúrája ne sérüljön, épp ellenkezőleg: az eddiginél teljesebben kibontakozzék. És ennek nélkülözhetetlen eleme a hatalom önkorlátozása a többi politikai erővel és a társadalommal szemben. (...)
A multikkal nehéz egyezkedni. Odébbállnak, ha a kormány kurtítja a privilégiumaikat.
Látjuk, világszerte erős a tendencia, hogy kurtítsák őket. Az elmúlt húsz évben Magyarország a helyzeténél fogva és politikusai erőtlensége miatt tehetetlenül sodródott a nemzetközi gazdasági erők örvényei között. Ebből csak a magyar gazdaság és a magyar társadalom megerősítésével lehet kitörni.
Hogyan?
Mindenekelőtt szükség van egy írott vagy íratlan Társadalmi Szerződésre, amelyben a társadalom valamennyi fontos szereplője megállapodik az anyagi és nem-anyagi javak - jogok és kötelességek, lehetőségek, biztonság, szabadság, életminőség, emberi méltóság - méltányos társadalmi elosztásában, a társadalmi együttélés alapvető szabályaiban, az ország alapvető stratégiai céljaiban. Abban, hogy milyen hazában akarunk élni 5-10-25 év múlva. Meg kell állapodni az ország lehetséges kitörési pontjaiban, támogatni kell olyan műhelyeket, mint a szegedi biológiai vagy a debreceni nukleáris fizikai központ, és létre kell hozni újakat, tovább kell erősíteni a lassan nemzetközi szintre emelkedő egy-két egyetemünket, ösztönözni kell új találmányokat, ösztöndíjasaink ezreit kell kiküldeni a világ legjobb egyetemeire, és így tovább.”