„A szlovákiai választások némiképpen meglepő eredménye tudatosította először a mostanában föltűnően bezárkózó és provinciális magyarországi közvéleményben, hogy Kelet-Közép-Európa egésze egyre inkább különbözik attól, ami politikailag a pesti Országházban történik. A demokratikus jogállam egyik őre, az alkotmányozási munkálatokban való tevékeny részvételre fölkért új honvédelmi (!) államtitkár, dr. Tóth docens, Szent Korona-szakértő így nyilatkozik: »a magyar alkotmányosság alapelve ! a sztyeppi katonai demokráciából bontakozott ki, amely se nem királyság, se nem köztársaság, hanem a felfegyverzett nép szabad állama«. De nem mindenütt hivatalos eszmény a sztyepp(e)i katonai »demokrácia«.
Szlovákiában visszaesett Ján Slota nemzeti pártja (SNS), kiesett Vladimír Mečiar ugyancsak sovén mozgalma (HZDS), bekerült viszont a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) - emlékezzünk rá, hogy ez a két fogalom volt a megszűnt SZDSZ, a magyarhoni szabadelvűség jelszava - , és tartották pozícióikat a keresztyén pártok. Robert Fico balpopulista-nacionalista pártja (Smer-SD) ugyan sikeresen szerepelt, de az eddigi nemzeties koalíció összességében kisebbségbe került. Nem jutott be a szlovákiai Nemzeti Tanácsba (parlamentbe) a Magyar Koalíció Pártja nevű nemzeti konzervatív szervezet, komoly parlamenti erővé vált azonban a magyar-szlovák, jogvédő-liberális irányzatú Híd-Most. A magyarországi sajtó zöme úgy vélekedett, hogy a szlovákiai választások sorsát a »magyar kártya« dönti el. A szlovákiai választók - közöttük a mi kedves magyar véreink - azonban nem hallgattak a pesti sajtóra.