Második felvonás

„Ha nem áprilisban, hanem egy-két hónappal korábban került volna sor hazánkban a választásokra, jóval több pénze lett volna az új kormánynak arra, hogy érdemi adócsökkentést hajtson végre és beindítsa a gazdaság növekedését. Az első negyedévben még könnyedén el lehetett volna fogadtatni hitelezőinkkel – a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval – azt, hogy ne a Bajnaiék által tervezett 3,8 százalék legyen költségvetésünk idei hiánya, hanem legalább 5-6 százalék.

A május utolsó napjaiban megalakuló második Orbán-kabinetnek azonban már nem sikerült feltornásznia a deficitet. Tavasz és nyár között ugyanis kiderült: megkezdődött a gazdasági válság második felvonása, amely még az előzőnél is tragikusabbnak ígérkezik. (...)

Robbanásveszélyes tehát a helyzet, ami egy ideje már a G20 néven futó nemzetközi gazdasági csúcstalálkozóknak is különös jelentőséget ad. A hét végén lezajlott torontói randevún elsősorban az volt szemmel látható, hogy miközben az Egyesült Államok és Európa súlyosan beteg, és újabb gyógyszerek után kutat, vannak olyan térségei a világnak, amelyek azt próbálták üzenni: ők – válság ide vagy oda – jól, sőt kiválóan érzik magukat. Közéjük tartoznak a házigazdák. A kanadaiak fényűző és pazarló vendéglátással igyekeztek hangsúlyozni, hogy náluk a krízis előtti stílus járja mostanság is.”