Már csak ilyen az élet, Miniszterelnök Úr! Minden csoda három napig tart, és bizony a forradalom sem tört örökké. Egyszer csak jönnek a hétköznapok. Ilyenkor derül ki igazán, hogy volt-e forradalom igazából. A hadsereg vezetésének leváltását nem nevezném forradalmi tettnek, de Miniszterelnök Úr szerintem is helyesen járt el. Egy normális hadseregben ezekből az urakból nem lehetett volna tábornok. Nálunk lett. A hadsereggel azonban nem ez a legnagyobb baj. Csodálom Miniszterelnök Úr erőfeszítéseit arra, hogy az árvízzel szembeni védelemre minden mozgatható embert bevessen. Például a rendőröket, mostanság pedig már a börtönőröket és a vámosokat is. Nem mondom, ráfér a fiúkra egy kis mozgás, de az árvízvédelem azért inkább a hadsereg dolga. Ha lenne. De nincs, mármint hadsereg. (...)
A 90. évforduló lázában élt a politikai elit az elmúlt héten. Törvény is született, ünnepség is volt, még a harangok is megszólaltak. Azt mondom: rendben van! Trianonra emlékezni kell! Trianon meg az egész békerendszer imperialista rablóbéke volt, és ezt nem Orbán Viktor mondta, hanem Vlagyimir Iljics Lenin. Ezzel nem lehet nem egyet érteni. Helytelen, hogy évtizedeken át nem emlékeztek történelmünk tragikus eseményére. Nem azzal kellett volna törődni, hogy mit szóltak volna mások, hanem azzal, hogy mi fáj nekünk, magyaroknak. Az emlékezés helyes dolog. Persze, nem ártott volna pár jó szót mondani a Tanácsköztársaságról. A magyar nemzeti területeket a 20. században ugyanis csak a Vörös Hadsereg munkásezredei tudták önerőből, azaz a hírhedt bécsi döntések és más külső beavatkozások nélkül, visszaszerezni. A munkáshatalomért, de a hazáért is harcoltak. (...)
Amit Könyvhét címen megrendeznek a város szívében, arra csak egy szó van: szégyen. Kicsinyke pavilonokba sűrítve a magyar könyvszakma. A pavilonok előtt műanyag kempingszékeken szoronganak a magyar írók, teljes érdektelenséggel és kihűlt pogácsákkal körülvéve. Egyedül Esterházy Péternél állnak sorba. Vasárnap délután van, nem hiszem, hogy máskor más lenne helyzet. Mindenütt rengeteg ember. Részben azért, mert a külföldi turisták sem tudnak másfelé menni, meg aztán a környék üzletei is nyitva vannak. Új könyveket keresünk. Nem könnyű feladat. Jobb helyeken még rátesznek egy cetlit az új könyvekre, de ez sem általános. Viszont szinte mindenütt árulnak régebbi könyveket 20-50 százalékos árengedménnyel. A könyvhét átalakul könyvvásárrá. Persze, fizetni kell a magas bérleti díjakat. A friss könyv drága, a könyvhéti könyvek átlagára 2753 forint. Ezért a CBA-ban 3 és fél kiló csirkecombot vehettem volna. Látszik a könyves szakma minden baja. A könyvkiadók kiszolgáltatottak a néhány nagy könyvterjesztőnek. Nagyjából úgy, mint a magyar termelő a bevásárlóközpontoknak. Sok könyv van, túl sok. Többségüket nem lenne szabad kiadni. Olyan rosszak.”