Robban-e a puliszka?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Gyurcsány Ferenc gombóc a hazai baloldalnak, beleértve annak politikai osztályát, illetve organikus (posztkádári; hagyományos szociáldemokrata) és posztbaloldali (nagyvárosi liberális; újszocdem; "posztmodern burzsoá") értelmiségét.
„Kezdjük az előbbivel: a Magyar Szocialista Párt minden jelenlegi vezetője tisztában van azzal, hogy ameddig a Gyurcsány-kérdés napirenden van, addig folyamatos legitimációs válsággal kell számolniuk, hiszen a párttagok körében Gyurcsány, mint potenciális leader, mindenkinél alkalmasabb jelölt. Nyilvánvaló, ha Gyurcsány jön, nekik menniük kell, és "a politikából vagy politikáért való élés" kérdésére mindennél konkrétabb választ kell adni. Egy másik szemszögből nézve viszont jó lenne, ha maradna, hiszen nélküle az MSZP tartalmilag légüres lenne, "mi lesz, ha új pártot alapít", vagy ha még konkrétabban nyilvánul meg annál, mint a röpiratban volt. Azaz Gyurcsányt bent kell tartani. (...)
Mindennél nyilvánvalóbb, hogy utóbbiaknak [értelmiségnek] egyetlen egy olyan kulturális projektje sem lesz, amelyet az MSZP befogadna, azaz az értelmiségnek lassan fel kell majd ismernie, hogy egy bizonyos "szövetségi politika" végét ért. Amennyiben elmulasztja ezt megtenni, akkor azon mindenki veszít, leginkább a társadalom. Az utak még nem váltak el, de itt az ideje, hogy a szakítás szükségességéről folyó vita nyugvópontra jusson. Legalább azért, hogy senkinek se legyen illúziója.”