Miért nem forradalmár?

Nem véletlen, hogy Navracsics eddigi karrierje során igyekezett feltűnően lojálisnak látszani, hiszen számára lényegesen kisebb volt a mozgástér, mint beágyazottabb párttársainak. (Emlékezetes példája volt ennek a szerepnek az a méltatlan vita, amelyet a sajtó a fantáziadús »vacsoragate« névvel illetett.) A miniszterelnök-helyettességgel azonban új időszámítás kezdődik: bár az új felállásban Navracsics a bűnbak szerepének eljátszására sem esélytelen, a korábbiaknál lényegesen komolyabb lehetőséget kap az önálló szereplésre és az építkezésre. Míg egy ellenzékben lévő pártnál döntő jelentősége van annak, hogy kinél van a kassza kulcsa (illetve az adott politikusnak van-e egyáltalán hozzáférése bármilyen forráshoz), kormányon, miniszteri bársonyszékből nézve ez a kérdés lényegesen súlytalanabbá válik. Ezzel szemben felértékelődik az ártatlanság, a tisztaság: ahol nincs hátország, ott feltehetően az annak létrehozása kapcsán előforduló »problémák« is hiányoznak. Mindezek alapján gondolom azt, hogy amennyiben Navracsics - okosan politizálva, a határokat nem átlépve - a jövőben is tudatosan törekszik majd a belső ellenpontozásra, egy új helyzetben elsők között merülhet fel majd a neve a mostaninál fontosabb pozíciókra is.”