„A minap is azzal kezdte az ülés vezetését átvevő parlamenti alelnök (Fidesz-KDNP), hogy »Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Boldog újévet, boldog új négy esztendőt kívánok kedves mindnyájuknak.« Aznap 2010. július 17-ét írtak, mármint az ódivatú Gergely-naptár szerint, de mint történelmi tapasztalatainkból tudjuk, semmi sem örök, miért éppen a naptár volna az? (...)
Nem tudom, vajon a hivatalba lépésre készülő új kormány egyeztetett-e a pápával május 17-e előtt, de amennyire ismerem alaposságukat, gondosságukat és azt, hogy milyen különös tekintettel vannak mások érzékenységére, ebben szinte biztos vagyok. Ekkora horderejű lépést megtenni ugyan kétségtelenül mi, magyarok vagyunk egyedül hivatottak annyi történelmi igazságtalanság elszenvedőiként, ám ha már egyszer a Gergely-naptárhoz volt némi köze Gergely pápának, meg kellett adnunk az esélyt a Vatikánnak, hogy legalább áldását adhassa a nagy horderejű magyar bejelentésre. Az pedig nyilvánvalóan a pápai állam diszkrécióját és szerénységét dicséri, hogy az új naptár meghirdetését nem akarták vindikálni maguknak, hanem átengedték a 21-ik század első igazi forradalmát végrehajtó magyaroknak. A nemzeti együttműködés új rendszere ezzel már születése pillanatában kiteljesedett, és átalakult a nemzetközi együttműködés forradalmian új rendszerévé, amelyben mi közöljük a pápával, hogy Gergelynek vége, és mi hozzuk a világ tudomására, hogy elkezdődött az új időszámítás. Nem erővel, nem kényszerítéssel, nem erőszakkal, nem egészpályás letámadással, hanem az emberiség felemelkedésének legnemesebb szándékával, amit a köszöntés is egyértelművé tett: boldog újévet kedves mindnyájuknak. Nem pedig bárki számára boldogtalant.”