A sztárgyártás itthon csak maszekolás

2010. május 05. 12:09

Mintha a nyolcvanas évek közepe köszönne vissza, mintha Balkán alatt kettővel kategóriában lehetne csak dolgozni. Interjú.

2010. május 05. 12:09
Gondolom a reklámszakmát is ugyanúgy érintette [a válság].

Ahogy elnézem, nagyon keményem. Szerintem amúgy sem futotta a csúcsteljesítményét a szakma, tisztelet a kivételeknek. Ahogy máshol, úgy a reklámszakmában is: többnyire eltűnt a kvalitás, eltűnt a kreatív utak keresése, kizárólag az ár határoz meg mindent. Olyan, mintha az egész ország egy nagy akciós hirdetés tárgya lenne. Olyan, mintha a közérzetünk, a kultúránk, a fogyasztási rendszerünk, minden csak egyetlen dologtól függene, hogy mi mennyibe kerül, mintha diszkontkultúra vált volna mindenből.

Ez a kampányokra szánt pénzeken is meglátszik?

Furcsa módon ez még a tömegkultúrán, így a médián belül is egy elképesztő leostobásodást, legatyásodást hozott magával. Egyáltalán nem bánom, hogy kiszálltam belőle még a válság előtt. Úgy érzem, nincs is szükség rá, hogy az ember igazán egyedi módon alkosson meg valamit. Minél gyorsabban, és minél olcsóbban, konfekcióban készüljenek a dolgok. Mintha a nyolcvanas évek közepe köszönne vissza, mintha lepukkant, lerongyolódott, Balkán alatt kettővel kategóriában lehetne csak dolgozni. Nincs pénz a produkciókra, nincs idő vagy igény arra, hogy kvalitás jelenjen meg akár egy castingban, akár egy fotós kiválasztásában. Szomorú szegényesség szinte mindenhol. Ez pedig nem csak az anyagi valóságban jelenik meg, hanem a gondolati és az intellektuális minőségben is. Ugyanez megjelenik a sajtó teljesítményében is, totálisan felkészületlen figurák kerülnek elő magukat újságírónak gondolva, és brutálisan gyenge módon nyomják. Elég pusztító.” 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 11 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Autofocus
2010. május 06. 01:08
A Gesztiről három dolog jut annak az eszébe aki nyitva tudta tartani a szemét az elmúlt 20 évben: 1.) A modorosság magasiskolája 2.) Csipkebokor vessző 3.) Azt a feladatot kapta e szakember a Félkegyelműéktől, hogy válassza le a polgári oldalról a nemzeti jelképrendszert, és szerezze vissza a ballib oldalnak. Na ez utóbbi munkásságáról érdemes két szót ejteni. Nyilvánvaló hogy mind a Magyarország c. feledhető opusz, mind a Nemzeti Vágta ennek jegyében született, vagyis a nemzeti jelképrendszert, tudatalatti érzelmi motívumrendszert sör-virsli-majálissá alakítva depolitizálni és egyben újraosztani szerették volna. Hogy az üres külsőségek mentén való újraértelmezés tudatos volt-e részéről, vagy csak annak a következménye hogy szükségszerűen fakó díszletté válik a nemzeti lobogó a ballib oldal színpadán, mert nincs és soha nem is volt mögötte hitelesség, azaz valódi nemzeti elkötelezettség, arra őszinte válasz Geszti Pétertől aligha kaphatunk. Viszont mindenkinek, így különösen Kündünek tanulságos lenne meghallgatni az LGT Magyarország c. számát a Fiúk a kocsmába mentek c. lemezről. Presserékről is tudjuk hogy szociokulturálisan nem feltétlenül a jobboldaliság értékmezején determinálódtak, mégis hátborzongatóan szép dalt dünnyögtek a vén krokodilok a fülünkbe, Geszti giccsparádéjához képest méltatlanul elfeledve, 2002-ből. Számomra a tanulság a különbség: a hitelesség, őszinteség olyan láthatatlan, mégis kézzelfogható belső töltést ad, akár még vén libsik szájából is, hogy tényleg megtalálja a kulcsot ennek a tiritarka nemzetnek a közös szívéhez. Ja, akit érdekel: http://www.youtube.com/watch?v=fEaccb3hM3s&fmt=18
Árvíz miatt zárva
2010. május 05. 16:31
rasszista, magyargyűlölő törpe.
Kündü
2010. május 05. 16:26
Miért sír ez az askenázi csávó?? A hitsorsosai a mérhetetlen spekulációval ELKÚRTÁK a neoliberális kapitalizmust és egy öko-kapitalizmusnak, a korlátlan - és hazug - növekedéspártiság helyett a "fenntartható fejlődés" elvisége vezérelte folyamatoknak kell működniük. S ez nem "Balkán alatt kettő", hanem a globális (vitruális) zsidó finánctőke telhetetlenségének a következménye, Kicsi Zsidó!
ÁkiBáki
2010. május 05. 14:18
Igen, igen elég rossz lehet, hogy nincs egy Postamaci, aki hordja a megrendeléseket, melyek persze valahogy akkortájt soha nem fogytak el. Így múlnak el a dicső esztendők. Most soványabb időket élünk, de mint tudjuk: egyszer fent, egyszer lent. "Olyan, mintha a közérzetünk, a kultúránk, a fogyasztási rendszerünk, minden csak egyetlen dologtól függene, hogy mi mennyibe kerül,..." Péter, ezek az Ön által is vehemensen támogatott liberális értékek. Majd a piac, tetszik emlékezni a szajkózásra? Tessék, itt van. Savanyú a szőlő? Na neee! Azt tetszett hinni, hogy ez örökké tart? Akkor megsúgom: minden elmúlik egyszer. Jobb megtanulni, akár később, mint soha.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!