Iránytű

„Négy esztendővel ezelőtt, a második forduló utáni éjszakán Még négy nehéz év címmel jelent meg jegyzetem ezeken a hasábokon. – Konzervatív gondolkodású emberként nehéz keserűség nélkül írni ezekben a percekben. Nehéz szembesülni azzal a ténnyel, hogy egy olyan Magyarországon élünk, ahol nagyobb az ázsiója a bulvárnak és a látszatnak, mint a tényeknek és a valóságnak – fogalmaztam meg akkor, arra biztatva magamat és az olvasót, hogy másnap is derűsen, egyenes derékkal fogjunk neki újra dolgozni, miután a nekünk fontos dolgokat gondosan elrejtettük a párnánk alá. – Ha a következő négy évben megpróbálják is széthordani az értékeinket, átírni múltunkat, elvágni gyökereinket, egyszer – jobb idők jöttén – úgyis rajtunk fog múlni, hogy össze tudjuk-e gereblyézni újra – írtam azon az elkeserítő éjszakán.

Akkor még csak sejteni lehetett azt, ami aztán pár hónap múlva bizonyossággá is vált, hogy hazugsággal, ezernyi apró trükkel nyerte meg Gyurcsány Ferenc a választást a szocialistáknak. Azt viszont elképzelni sem tudtuk akkor, mennyire leromlott, hitevesztett, reménytelen állapotba kerül az ország a ciklus végére. Hazugságtól hazugságig bukdácsoltunk (emlékezzünk az Őszödtől Szanyi Tibor hangfelvételéig tartó ívre), hogy aztán az utolsó négy évhez méltó módon, egy tragikomikusan megszervezett szavazáson, késő éjszakába nyúló kampánycsenddel záruljon ez az egész. De most már mindegy, az a lényeg, hogy túléltük ezt a négy évet is, és hétfőtől eljött az idő a kemény munkára.”