„A társadalmi kirekesztés problémája nem oldható meg egy nap, vagy akár egy esztendő alatt, de egy évtized alatt látható eredményeket lehet elérni. De mivel az idő önmagában nem oldja meg a problémákat, nekünk kell megtalálni a megfelelő irányokat. 2001-ben Európa vezetői felszólítottak a szegénység megszüntetésére, de az ígéret ellenére még egy viszonylag kiegyensúlyozott növekedési periódusban sem sikerült mérsékelni a szegénységet. Tehát most, amikor a következő tízéves stratégiát, az Európa 2020-at véglegesítjük a tagállamokkal egy intelligens, fenntartható és a társadalmi befogadást szolgáló növekedés érdekében, tanulnunk kell a múltból: megtartani azt, ami működött és túllépni azon, ami nem.
A rideg politikai és gazdasági valóság az EU számára az, hogy a kormányoknak egy olyan időszakban kell munkahelyeket teremteniük, amikor a költségvetésük konszolidálásán is dolgoznak egyidejűleg. Ahogy azonban a kiugróan magas költségvetési hiány nem tolerálható, úgy a nagyarányú munkanélküliség sem fogadható el. Ugyanakkor az állami költekezést szigorúan kordában kell tartani, az államadóssági spirál nem szabadulhat el. Nincs más választás, mint a szociális rendszerek hatékonyabbá és eredményesebbé tétele.
Ezt a törékeny egyensúlyt csak tudatos tervezéssel tudjuk elérni, és ennek során -- véleményem szerint - konkrét, számszerű célokat kell kitűznünk. Nem elég beszélni arról, hogy a szociális kirekesztés csökkentését óhajtjuk. Az innovációs, oktatási, a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos és a foglalkoztatási célszámok mellett - amelyek fontos elemei az Európa 2020-as stratégiájának - szükség van egy olyan célszámra is, amely a szegénység csökkentését fejezi ki. E célszám lehetővé teszi számunkra, hogy a munkaképes korúakon túl a gyermekek és az idősebbek életkörülményeit is javítsuk.”