Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
A demokratikus jobboldal úgymond túlhatalmában ma indokolt esélyt és nem veszélyt látnunk.
Ha megvan a kétharmad, akkor nincs semmiféle paktumkényszer, ami 1990-ben annyi mindent rossz vágányra vitt. Akkor rövid időn belül múlt időbe tehető a rendszerváltozás megtörténte, lezáratlansága körüli vita, s végre a jövőről szólna a politika. A győztes ekkora támogatottsággal bátran tehetne gesztusokat, lehet nagyvonalú – persze nem az elszámoltatás kérdésében! –, különösen, ha komolyan gondolta, hogy a három harmad, az egész nemzet kormánya kíván lenni. Vasárnap két és fél millió magyar választópolgár befejezheti az április 11-én megkezdett mondatot.”