„Érdemes feltenni a kérdést: mi történne, ha (mondjuk) az LMP viszonozva az MSZP gesztusát visszalépne, (mondjuk) szavazói egységesen az MSZP-re szavaznának, és ennek köszönhetően (mondjuk) sikerülne a szocialistáknak pontosan annyi egyéni választókerületben fordítaniuk a második fordulóban, amennyi elegendő lenne a Fidesz kétharmados parlamenti többségének megakadályozásához? Van okunk az elmúlt évek alapján azt feltételezni, hogy ebben az esetben az MSZP majd a demokrácia bástyája lesz az Országgyűlésben? Nos, erre az égvilágon semmi okunk nincs. Gondoljuk csak végig, miféle pártról beszélünk. Arra az MSZP-re (az ellenzék vezető erejére, muhaha) bíznánk állampolgári jogaink Fidesszel szembeni védelmét, amely 2006. október 23-án, a tömeges rendőri jogsértések óráiban kormányon volt és a rendőrség működését felügyelő minisztert adott Magyarországon? Arra az MSZP-re, amely a Fidesszel közösen fogadta el az információs szabadságot súlyosan korlátozó titoktörvényt 2009-ben?
Arra az MSZP-re, amelynek ORTT-delegáltjai az elmúlt fél évben fideszes kollegáikkal közösen, törvénytelenül osztották újra az országos kereskedelmi rádiók piacát? Arra az MSZP-re, amely (szintén azzal a Fidesszel együtt, amelynek most könyörtelen ellenzéke kíván lenni) olyan helyzetet idézett elő a választási eljárásról szóló törvény módosításával, amelynek következményeit a múlt vasárnap este láttuk? Arra az MSZP-re, amelynek kormányzása idején a magyar nemzetbiztonság végigasszisztálta hat roma honfitársunk, többek között egy ötéves kisfiú ismert, gyakorló neonácik általi brutális lemészárlását? Ez a párt lenne Orbán Viktor (kétségkívül formálódó és kétségkívül aggasztó) túlhatalmának ellenszere? Ne vicceljünk már.”