A Jobbik-generáció

„A huszadik századi Európában mindenekelőtt a totalitariánus ideológiájú, utópisztikus vágyak megvalósítását ígérő mozgalmak hivatkoztak arra, hogy övék a jövő, s ezzel vonzó perspektívát nyujtottak - legalábbis egy időre - az ifjúságnak. (...)

Napjainkra az idősebb, alapjában véve baloldali szocializációjú nyugdíjas korosztályok, akik az MSZP-ben még a jó emlékű MSZMP utódját látták, időközben részben kihaltak, részben passzívvá váltak, így nyilván csak kisebb részük ment el szavazni. Annál aktívabb az új nemzedék, a bizonytalan jövőjű, tömeges munkanélküliségtől sújtott, fiatalabb korosztályok, akik büntetni akarták a jelenlegi kormányt az elmúlt két kormányzati ciklus teljesítményéért. 

A választás egyik tanulsága, hogy a mérsékelt pártoknak végre a fiatalok felé kell fordulniuk, meg kell szólítaniuk őket. Az új kormány halaszthatatlan feladata, hogy munkahelyeket teremtsen a számukra, támogassa a családalapítást, ugyanakkor fellépjen a Jobbik veszedelmes és ostoba demagógiája, az Európai Unióban (is) elfogadhatatlan rasszizmusával szemben.

Az ifjúság minden nemzedékkel újratermelődő energiáit, lendületét nem hagyhatjuk tragikus, destruktív irányba fordulni, úgy ahogy ez nálunk többször is megtörtént a huszadik század folyamán.”