„A nép ezúttal is ül otthon megrendülten vagy mély apátiába zuhanva, és aligha érti, mi folyik körülötte. Különben sem az egyszerű honpolgár feladata, hogy a mértéktartást, a tapintatot, a kiválóság-tiszteletet széles körben elfogadottá tegye, s mindezek törvénybe sem foglalhatók, hatósági intézkedésekkel sem kényszeríthetők ki. Vannak azonban, akik kifejezetten ezért vannak fizetve társadalmilag. Oktassanak, kutassanak, bölcseljenek, művet elemezzenek, intézményeket vezessenek, és ne hagyják a közösséget ellenkultúrákra fölbomlani.
Lehet bennünk némi szomorúság, hogy árnyaltabb megközelítéssel, pontosabb fogalmazással, megengedőbb hozzáállással Kertész Imre közvetlenül nem járult hozzá belnemzeti viszonyaink normalizálásához, de joga volt minden szavához, és nemcsak életútjának ismeretében nem kérhető számon egy kijelentése sem, hanem amúgy sem kötelezi őt arra semmi, hogy tekintettel legyen ránk, akiket itt hagyott nyakig Tajmirban szemben a barmokkal. Az író csak alkotásáért felel, a politikus az, akinek a következményeket kell mérlegelnie. (Ezúton is köszönjük Gyurcsány Ferencnek, hogy egy üzemi faliújság hatókörű lapból érzékelhető méretű orgánummá sikerült fejlesztenie a Magyar Hírlapot.)”
Hont András: Tajmir felé félúton (Hírszerző)