"Itt a vége, nincs pulzus. A Szabad Demokraták Szövetsége innentől a lebontó szervezetek kezében van, csendben és homályban hordják szét a bogarak.
Vajon van-e pártélet a halál után?
A végzet biztos, a mai csatákon már csak az múlik, kit lehet felelőssé tenni érte. A semmiből előbújt elnökbáb első szava a bűnbakot jelölte ki [1] Kóka János személyében. Programjáról egyebet nem tudni. Önmagát boszorkányüldözéssel határozza meg, annyit ígér, hogy kisöpri a pártból a korrupciót; és akkor aztán ott áll majd egy tök üres párttal, mivel abban a korrupción kívül régen nincs semmi egyéb. Hogy mi legyen benne helyette, arról fogalma sincs senkinek. Akinek volt, az lett a hunyó.
Kóka János, a bűnbak azon az úton próbált haladni, amin most – Bokros Lajos nála jóval hitelesebb arcával – az MDF besétált az EP-be. Piac, verseny, kapitalizmus, öngondoskodás – ezzel a modellel persze lehet vitatkozni, de mindig van biztos tábora. Kicsit is működő tőkés országban a küszöbhöz elég lehet egy pártnak. Egynek.
Ezzel volt egy csomó komplikáció, többek közt a Kóka üzleti sikerének kétes volta, meg az ő általános medgyessyzmusa. De ezeket az ellentmondásokat (és az ezekből eredő népszerűségvesztést) tévesen fordította le a párt, amikor úgy döntött, hogy akkor a kapitalizmus meg a verseny kiment a divatból, jöjjön a balszárny. Az aztán elkúrta azt is, ami maradt."
Látjátok feleim (Tóta W. Árpád, Index.hu)