"A szlovák államnyelvről szóló törvény elfogadása óta eltelt egy hét igen mozgalmasnak bizonyult: a magyar sajtó hangos az
(amorf) politikai paletta minden szegletéből érkező felháborodottságtól, de hangos a
szlovák kormánytagok saját bizonyítványát magyarázó megjegyzéseitől is, a blogok világában pedig a bejegyzések végeláthatatlan sora üvölti a hangosbemondóba: abszurdum! Mindenki fel van háborodva, a magyarok a szlovákokon, a szlovákok a magyarokon – jogosan csak az előbbi, mert az utóbbinál zavaros a magyarázat. Az eltelt egy hét alatt, a törvény konkrét tartalmának ismertetésén túl, egyre többet olvashatunk arról is, hogy mi is lapul valójában a nyelvtörvény sorai között. Nézzünk a színfalak mögé! Nem kell pszichológusnak lenni, elég a történelmet ismerni ahhoz, hogy megállapíthassuk: az egy héttel ezelőtt elfogadott törvényben benne van minden, amit a szlovák nemzet pszichéjéről tudni lehet. A törvény tulajdonképpen a (feldolgozatlan?) szlovák(-magyar közös) múlt okozta kisebbrendűségi érzés manifesztálódása.
Akkor van szükség az „államnyelv használatának rendezésére” egy országban – ahogy arra a szlovák fél minduntalan hivatkozik a hivatalos magyarázatokban – ha az valóban az adott nyelv felsőbbrendűségét hivatott rendezni. A nyelvtörvény üzenete nem más, mint hogy a szlovákul nem, vagy csak rosszul beszélők alacsonyabb rendűek az országukban, sőt „született tudatlanságuk” miatt még büntetés is sújthatja őket. A törvény szentesíti a diszkriminációt, és ahelyett, hogy a „nyelvek használói közötti egyenlőséget erősítené, kimondottan és egyoldalúan a kisebbségi nyelvet használókat többletkötelezettségekkel terheli” – fogalmaz magyarázatában az MKP."
Kisebbségi konfliktusban szenvednek a szlovákok? (Holló, Kitekintő)