Több pénz és több politika van benne, a foci mégis haldoklik

Nyitókép: Julian Finney/Getty Images

„Kiesésünkkel lehetne keresni egy másik szimpatikus csapatot a foci-eb-n, akinek szurkolhatnánk, de mégis bajban vagyunk, mert jóemberkedőket, politológusokat, emberi jogi szakértőket látunk a pályán futballisták helyett.

Mi lett szeretett játékommal? Mi lett azzal a nemes küzdelemmel, amikor egymásnak feszül két felkészült csapat, és csellel, pontossággal, gyorsasággal, taktikával vagy valami váratlan egyéni húzással legyőzi az ellent. Nincs ellenemre egy góltalan meccs sem, ha látom a tüzet, a győzni akarást, a pechességet vagy a hősies védekezést. Az is tud jó focit hozni.

De amikor ezt a németországi eb-t nézem, nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy az én életem legrosszabb futball világeseményét látom/láttam. Ugyan van még hátra három meccs, de azon felőlem orrukon is pörgethetik a labdát Mbappéék, a véleményem nem fog változni.

Az egész szenvedés állatorvosi lova Anglia. Az angol válogatott egytől egyig világ- vagy kontinenssztárokkal van tele. A nyári szezonra kifacsart focistákat látunk a pályán. A kóválygásukra, ha a meleg nem is, de a leterheltség még válasz lehet, de a töketlen játék nem. Mindig is utáltam azokat a nagyképű arcokat, akik a fotelből megmondták a tutit, kritizálták a taktikát, és természetesen strandpapucsban is jobban beadták volna a szögletet. Utóbbiban azért vagyok teljesen biztos, hogy létező szakértő, mert magamra ismertem a leírásban. 

Azonban arra, hogy nincs három egymás utáni pontos passz, hogy megáll a tudomány az ellenfél tizenhatosához érve függetlenül attól, hogy kis- vagy nagycsapat védekezik, hogy amikor kéne, nem lőnek, amikor nem kéne, lőnek, az már sokkal nagyobb probléma, és nehezen védhető.”

***