A Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára, Fábián László nem csak sportvezetőként, versenyzőtársaként is emlékezett Kolonics Györgyre. „Szívszorító, mert egy nagyon fiatalon elment kiváló sportolóra emlékezünk, aki a sportág egyik legendája-. Kolonics Gyuri már korán kitűnt nem csak az elszántságával, hanem a humorával is. Bő három héttel a pekingi megnyitó előtt vesztette életét ott, ahol az otthona volt: a Dunán, Csepelen, a kenuban. Ám egy ember addig él, amíg emlékeznek rá, és mi nem felejtjük el Kolót”
A Mandinernek a korábbi szövetségi kapitány, Angyal Zoltán idézte fel Kolonics György alakját.
- Az ünnepségen nagyon jó volt a hangulat, de egyben érezhető volt, hogy a tisztelet és a meghatottság is átjárja az egész eseményt. Személy szerint nagyon örültem, hogy az ország minden részéről – Győrtől, Szegedig – nagyon sokan jöttek el, hogy emlékezzenek Kolonics Györgyre. Ez is bizonyítja, hogy mennyien szerették őt. Aki ismerte Kolót vagy éppen együtt versenyzett vele, pontosan tudja, hogy olyan élsportolói tulajdonságokkal rendelkezett, amely még a mai világban is ritka…
- Melyek voltak ezek?
- Hiába nyert két olimpiát és 15 világbajnokságot, hihetetlen szerény maradt, de ez nem egy szerep volt a részéről, belülről fakadt, ő egy ilyen srác volt. Mindent tökéletesen próbált csinálni, ám a feltörekvő fiatalokat is figyelte. S ha megjelent egy tehetség, hiába volt Gyuri világklasszis, mindig aggódott, mi lesz, ha legyőzi őt.