Wladár: Ekkora fölénnyel, ahogy a Fidesz nyert, csak Darnyi, Egerszegi vagy Hosszú tudott olimpiát nyerni

Csisztu Zsuzsa interjúja

Mi történt a választáson? A Mandiner a magyar nyilvánosság neves szereplőit kérdezi meg új sorozatában a választás tanulságairól. Újabb interjúalanyunk: Wladár Sándor, a Magyar Úszószövetség elnöke.

Elnök úr, régóta ismerjük egymást, hogy látod, mi történt április 3-án?

Sokunknak sokfélét jelentett a választás előtti harctéri izgalom, vagy ha úgy tetszik versenyizgalom, és a választást követően örömmel konstatáltuk, hogy újra egészként kezelhetjük Magyarországot, mert

no és persze hatalmas felelősség. Nem egyszerű a jelenlegi világpolitikai helyzetben kormányozni egy országot.

Nyilván minden vezetői feladat nagy tapasztalatot igényel és sokszor hasonlatos a sportvilág kihívásaihoz, ezt pedig jól ismered...

Kicsit olyan érzésem van, mint az olimpiai ciklusok alatt. Négyévente rendeznek olimpiát, csakúgy, ahogy országgyűlési választásokat is, és a példánál maradva négy egymást követő olimpián győzni, ekkora fölénnyel még a legnagyobb bajnokoknak sem nagyon sikerül.

Olyan ez mint a négyszáz vegyes, ami egy külön úszásnem, a világ legnagyobb kihívása az úszósportban. Hosszú felkészülést igényel, és akkor jön a döntő, a választás, ahol a taktika, az erő a kitartás alapján hirdetnek győztest, és a Fidesz nagyjából tíz méterrel nyert ezen a választáson – úszó nyelven szólva. Na, ilyen látványosan csak Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás, vagy Hosszú Katinka tudott nyerni téthelyzetben.

Az úszópéldánál maradva, ki volt a legesélyesebb?

Ez nem is lehetett kérdés. Itt mégiscsak Orbán Viktor volt a polgári oldalon, aki felállt a rajtkőre, övé volt a felelősség, képletesen neki kellett leúszni ezt a négyszáz vegyest, és ő is tíz méterrel győzött, mint a legnagyobb magyar klasszisok. De azt azért ne felejtsük el, hogy sikeresnek lenni a négy vegyesen az azt jelenti, hogy mind négy úszásnemben világklasszis vagy. Kül- és belpolitika, gazdaság és szociális ügyek, bármit említhetnék, ez egy összetett műfaj itt és ott is, szóval itt mindegyik területnek a magasfokú ismeretéről tett tanúbizonyságot az elmúlt négy évben is az Orbán-kormány.

Mi lehetett a különbség a kormánypárt és az ellenzék kampánya között?

A kampány már csak az utolsó fázis, de ami sokkal fontosabb: a Fidesz az elmúlt négy, sőt tizenkét évben mindent megtett. Volt program, volt benne munka, volt teljesítmény, és ami a leglényegesebb, hogy meg is csinálják, amit megígérnek. Ha szorosan véve a mi területünket nézzük, az elmúlt években tucatnál is több uszoda épült, modernek, minden igényt kielégítőek és itt van a mi „Úszónemzet Programunk”, ami azt is jelenti, hogy meg fogjuk ezeket tölteni tartalommal, és minden kisiskolást megtanítunk úszni. További 20-30 kis költségvetésű tanuszoda is épül országszerte a következő 5-7 évben, és ez nem csak a sport jövőjét, hanem egy felnövekvő jóval egészségesebb társadalmat szolgálhat, aminél el sem tudok képzelni jobb befektetést a jövőnkbe.

Azt is tisztán kell látnunk, hogy ha nem a Fidesz győzött volna, akkor a magyar versenysport és tömegsport is igen nagy bajban lenne mostantól. De a Miniszterelnök roppant élesen és jól látja, hogy a sportba azért érdemes fektetni, mert egy egészségesebb és jobb társadalmat lehet nevelni.

Meggyőződésem, hogy nem lesz ennyi onkológiai eset, ennyi kardiovaszkuláris probléma, meg diabétesz sem. Nekünk, a sportvilágban dolgozóknak az a dolgunk, hogy a nagyszerű létesítményeket megtöltsük tartalommal és kidolgozzuk azokat a programokat, amelyek miatt a fiataloknak lesz kedvük bejönni és valóban használni ezeket a remek sportlétesítményeket.

Mindenkinek a maga tudása szerint kell hozzátenni a fejlődéshez, és meg kell tennie, amit akár állampolgárként megtehet. Ezen a választáson sokan megérezték mekkora a tét, és engem is motivál még ma is, ahogy a 93 éves édesanyám komolyan veszi a választásokat.

Ezek szerint lelkes szavazó Magdi néni?

Mióta csak a szabad választásokon lehet érdemben szavazni, mindig az. Idén ugyanakkor furcsa volt, hogy bár igényelt mozgó urnát, de az csak nem akart megérkezni. Három hónapja, amikor még fizikailag jobb állapotban volt, azt mondta,

Igen ám, de sajnos azóta már plusz oxigénre van szüksége, vagyis praktikus lett volna a mozgó urna. Miután eltelt szinte a délután, és csak nem jött az urna, mondtam neki, hogy „anyukám, idén csak én megyek szavazni, te csak drukkolj itthon. Mire ő „olyan nincs, fiam, kérlek hozd a cipőmet, mert nekem ott a helyem”. Döbbenetes, hogy a második emeletre kellet fölmászni, nem volt korlát, és az oxigént is vinnünk kellett, szinte összegyűltek, hogy megnézzék ki ez az elszánt néni, akit a légszomja sem tarthat vissza a voksolástól. Ilyen az én édesanyám, aki a mai napig is legnagyobb példakép nekem.

***

A nyitóképen: dr. Wladár Sándor. fotó: Mandiner/Mátrai Dávid