Ahol minden az isteni Diegóról szól

Nápoly, Olaszország harmadik legnagyobb lélekszámú városa érdekes hely, és nem csak amiatt, hogy az európai szárazföld egyetlen aktív vulkánja, a Vezúv tőszomszédságában terül el. A közösségi közlekedésre vett napijeggyel a metrónak csak az 1-es vonalán tudsz utazni, a 2-esen már nem. Megeshet, hogy a pincér bekamuzza, nincs szabad asztal, majd miután rámutatsz egyre a sarokban, sorolni kezdi, mi minden fogyott el az étlapról – nagyjából minden. Egy másik pincér pedig épp ellenkezőleg, olyan segítőkész, hogy Google Mapsen veszi sorra az utcákat, ahol jobb nem sétálgatni sötétedés után. Ha pedig öt euróért adnak el maradonás sálat az orrod előtt, téged tuti, hogy a duplájára akarnak lehúzni, csak mert ránézésre turista vagy.

Maradonás sálat ettől függetlenül vásároltam, csak épp másik, valamivel bizalomgerjesztőbb árustól, ahogyan hűtőmágnest is beszereztem – természetesen olyat, amelyen glóriával ábrázolják. Leírva gyakran D10S, a spanyol Dios, azaz Isten szóból és a 10-es mezszámából mixelve. Merthogy az argentinnak bármennyi balhéja, kirohanása, pozitív drogtesztje volt is hét nápolyi éve és egész pályafutása során,

Már halála napján, 2020 novemberében egy emberként követelték a helyiek, hogy a stadiont Szent Pál helyett inkább az isteni Diegóról nevezzék el, és a helyi politika ritkán tapasztalható gyorsasággal végig is vitte a kezdeményezést.

Szombaton kora este az égszínkékek már bőven a Stadio Diego Armando Maradonában fogadták az Intert.

A fociláznak köszönhetően napokkal korábban az utolsó jegy is elkelt, a Barcelona e heti Európa-ligás vendégszereplése meg sem közelíti ezt az érdeklődést. A nápolyiak igen rosszallóan vették tudomásul, hogy az olaszországi járványszabályok csak félházat, mintegy 27 ezer szurkolót engedélyeztek, szigorúan ellenőrzött védettségi igazolvánnyal, FFP2-es maszkban.

Túlzás állítani, hogy az 1990-es világbajnokságon öt meccsnek otthont adott stadion a korszerűbbek közé tartozik, igaz, a 2019-es nyári universiadéra szabad szemmel látható ráncfelvarráson esett át. Ennek eredményeként a székeket teljesen lecserélték, jóllehet a kényelem és a nagyobb üléstávolság jegyében a 60 ezres befogadóképesség több mint ötezerrel csökkent. A pályát és a nézőteret futópálya, abból is a szélesebb fajta választja el, de ha a hazai tábornak énekelhetnékje támad, a hangulat így is lenyűgöző.

Erről ezúttal már a hetedik percben meggyőződhettünk: Stefan de Vrij rúgta meg Victor Osimhen bokáját,

A csapatkapitány nyártól Torontóban folytatja, de előtte 116. találatával még gyorsan lehagyta a Napoli örök góllövőlistáján Maradonát, immár csak Dries Mertens (144) és Marek Hamsík (121) előzi meg. A nápolyiak lendületesen futballoztak, Piotr Zielinski lövése a kapufán csattant, hátul pedig a Szenegállal friss Afrika-kupa-győztes Kalidou Koulibaly fogta össze az együttest.

míg az idő múlásával azt lehetett érzékelni, az egy-egy pont tulajdonképpen mindkét félnek rendben van. A legvégén a déliek egy szabadrúgást ahelyett, hogy beíveltek volna, nekiálltak tologatni a labdát – a hármas sípszót okkal kísérte harsány fütty. És ahogy ilyenkor lenni szokott: a Milan másnap 1-0-ra legyőzte a Sampdoriát, és a harmadik helyről rögvest az élre ugrott. Ez most az a bajnoki kiírás, amikor a pakliban az is simán benne van, hogy az igazán fontos kérdések csak az utolsó játéknapon dőlnek el.

SERIE A, 25. FORDULÓ:

Napoli–Internazionale 1-1 (Insigne 7. – 11-esből, ill. Dzeko 47.)

A tabella élmezőnye: 1. Milan 55 pont, 2. Inter 54, 3. Napoli 53, 4. Juventus 46, 5. Atalanta 44, 6. Lazio 42

Nyitókép: D10S – ki más? Fotó: Czövek Oszkár