Fucsovics: Imádok a hazámért játszani!

dr. Csisztu Zsuzsa exkluzív interjúja

Nem lehet nem észrevenni, hogy vannak, akiket nagyon megviselt a pandémia utáni visszakapaszkodás, nálad – ha erre a szezonra tekintünk – látszólag épp ellenkezőleg: közelítesz pályafutásod legjobb világranglista helyezéséhez (31.) a mostani 39. pozicióval. Azzal pedig, hogy a legnagyobbat te ugrottál előre Wimbledon után, még többek elismerését vívtad ki. A mérkőzések eredményéhez viszonyítva a világranglista mennyire fontos neked?

Azt szoktuk mondani az edzőimmel, Jancsó Miklóssal és Nagy Zoltánnal, hogy a ranglistát nem vesszük figyelembe, annyiban persze igen, hogy nem lenne jó, ha most a 139. lennék, de elsősorban a játékra koncentrálunk, hogy a játék elemeiben fejlődjek, s ha ez sikerül, akkor jönnek az eredmények. Ezek pedig automatikusan javítani fogják a ranglistahelyezésemet. Szerencsére én nagyon jól tudtam újrakezdeni a szezont a pandémia után, ami annak is köszönhető, hogy

valamint kétnaponta, ugyanúgy a kondiedzéseket is beiktattam mint mindig. Igazából mi nem álltunk le egyáltalán, hanem úgy készültünk mindig, hogy 3-4 hét múlva el lehet kezdeni a versenyeket, persze aztán nem lehetett. 

És ez nem vetette vissza a lelkesedésed? 

Azért nem, mert a pandémia összes szomorúsága és kellemetlensége ellenére ilyen soha nem történt velem, hogy itthon voltam öt hónapot egyfolytában, vagyis egy

és a családom körében tölthettem a napokat. A szeretteim közelsége úgy feltöltött, hogy ez óriási energiákat adott és lelkileg is építkeztem. Azt mondhatnám, hogy éhesen tértem vissza a teniszpályára és azonnal látszott a teniszemen, még tavaly Cincinattiban, majd a US Openen, hogy erőm teljében vagyok és alig várom, hogy tétre menő mérkőzéseket játszhassak, úgyhogy gyorsan meg is indultam felfelé ranglistán. 

Ez szemmel látható, hogy mennyire jóban vagy most a tenisszel, pedig nem volt ez mindig így. 

Az edzőimmel rendkívül harmonikusan dolgozunk együtt, nagyon sokat köszönhetek nekik, minden egyes nap mellettem álltak, és a másfél éve megkezdett közös munka, én is érzem, hogy végre beérni látszik.  Harapok, és úgy érzem számos játékelemben sikerült fejlődnöm. 

Ami szintén jól érzékelhető, hogy fizikailag abszolút top formában vagy, szálkásabbnak tűnsz, mint valaha. 

Kevesen tudják, de én már tizenötévesen elkezdtem edzeni súlyokkal, már ebben a korban megkezdtem a konditermi edzéseket, míg a mai fiatalok 3-4 évvel később fognak csak ehhez hozzá. Én azóta dolgozom a speciális izomfejlesztésen, s persze gyakorta jönnek azzal, ha fel akarnak bosszantani, hogy túl vékony vagyok...

Na, azért Djokovic sem az a vaskos fajta...

Nem bizony, sőt, ő még vékonyabb, de én azért bőven pakoltam fel izmot és amikor rákérdeznek az öltözőben a testzsírszázalékomra és azt mondom, hogy hét, akkor sokan szörnyülködve néznek rám. Én meg, úgy vagyok vele, hogy tudatosan készítem fel a testem a feladatokra. A kondiedzőmmel, Vaskó Balázzsal lassan öt éve dolgozunk együtt, és ismer, tudja, hogy én szeretek sokat erősíteni, és ha kondiedzés van, az nekem nem nyűg, hanem minden elemét örömmel csinálom.

Ebben nincs is hiba, de ami legalább ennyire lenyűgöző volt, az a wimbledoni menetelésed, s nem csak a látványos, maratoni labdamenetek, hanem az az állóképesség, amelyet a centerpálya közönsége is elismert. Végül is, ez az a sportág, azt hiszem, ahol a legembertpróbálóbb kihívásoknak teszi ki magát egy sportoló, különösen egy Grand Slam torna alatt.

Én is így gondolom, és nem csak az a fontos, hogy fizikálisan rendbe legyek, de mentálisan is végig kell bírnom egy három-négy órás mérkőzést, majd két nap múlva mindent ugyanígy előről kezdve. Mi úgy készülünk és a teniszedzésket is úgy alakítjuk, hogy a Grand Slamek előtt bizony három-négy órás teniszblokkokat is csinálunk egyben, éppen azért, hogy a harmadik óra végén is úgy tudjak egy szervához odaállni, hogy abból pont legyen.

Mostanra az a helyzet, hogy a velem egy szinten teniszező játékosokhoz képet is jól bírom a hosszú mérkőzéseket, és valószínűleg azért, mert mi sokszor szimuláljuk mindezt edzésen is. 

Azt persze nyilván nem nagyon lehet szimulálni, hogy milyen az, amikor a világelső Novak Djokovic néz veled fakasszemet a háló túloldalán...

Azt tényleg nem. Djokovic, Nadal, Federer mindig más, mint az összes többi teniszező. Most, amikor Djokoviccsal megérkeztünk a centerpályára, azért megremegett a kezem, és most inkább az volt a félelmetes, hogy az elmúlt félévben nézők nélkül játszottunk szinte végig, és ezúttal teltház, tizenötezer ember fogadott minket odabenn. Djokoviccsal nagyon jóban vagyunk, szoktunk hülyéskedni az öltözőben, de

Valóban azt a szúrós koncentrációt látom most a szemében, aminek odabenn még nyoma sem volt? Noshát, ez meg is látszott a játékomon kezdetben, úgyhogy fel kellett vennem a ritmust, ami aztán egész jól sikerült. 

Roppant imponáló volt a későbbi játékodban, hogy milyen tartással játszottál a világelsővel szemben, szerintem a hangos kísérő taps ennek is szólt a centerpályán.

Én is így éreztem, s még ha nem is játszottam annyira jól, ha nem is voltak hatalmas labdamenetek, annak nagyon örültem, hogy a közönség is szerette a játékomat. Úgyhogy szép emlékekkel jövök haza a tenisz szentélyéből. 

Amúgy a vereségekből mennyire tudsz építkezni? 

Én mindig viszonylag gyorsan túl tudtam lépni a vereségeimen, és el tudtam engedni ezeket. Többnyire nem visszafelé nézek, hanem a következő meccsekre koncentrálok, fejben már előre felé fókuszálok. Az abszolút klasszikus az, amit Roger Federer mondott még hosszú évekkel ezelőtt, hogy egy profi teniszezőnek egy vereséget nagyjából egy óra alatt el kell tudni engednie.

 

Most azért lesz mit neki is elengednie, hiszen a 14. helyen kiemelt lengyel Hubert Hurkacz három játszmában kiejtette őt a füves torna negyeddöntőjében. De térjünk vissza hozzád és a következő feladathoz, ami most a tokiói olimpia lesz. Köztudomású, hogy a profi teniszezők életében az olimpia nem tartozik a legjelentősebb tornák közé, neked viszont az első lesz a pályafutásod alatt. Ez mennyire mozgat meg? 

Mindig hangsúlyozni szoktam, hogy imádok a hazámért játszani, és magyar színekben imádok játszani,

gondolok itt akár a Davis-kupa viadalokra is. Igen, az olimpia nem ad pontot, nincs pénzdíj, de azért megyek el, mert ez lesz életem első olimpiája és bár tudom, hogy nagyon szigorú feltételek várnak ott rám a rengeteg teszteléssel és a nézők nélküli játékkal megint, de az az igazság, hogy én azért bőven azt remélem, hogy három év múlva a következőn is ott lehetek majd. 

Elvárások? 

Nincsenek olyan elvárásaim magammal szemben, amivel terhet akarnék helyezni saját magamra. Élvezni szeretném a teniszt, s jó játékkal a lehető legtöbbet kihozni az adott versenyből.

Ez az a felszabadultság, ami most a teniszedből sugárzik? Mert a pályán valahogy most egészen más aura vesz körül.

Ez nem volt mindig így, régebben a különféle Challenger-tornákon, amikor a 150-200 hely között mozogtam, akkor mind a környezetem mind én csak azon görcsültünk, hogy végre bekerüljek a top 100-ba. Ezzel nagy nyomást tettem magamra, ezt elengedtük egy ideje. Remélem vegyespárosozhatunk is egy jót Babos Timivel együtt, de bevallom én azért már az őszt is magam előtt látom, egy teniszező számára nincs üresjárat, most azonban először

Amellett, hogy remekül teljesítesz a pályán, vannak természetesen egyéb elfoglaltságaid is. Ezek közé tartozik, hogy a Sporttech Hungary sportolói nagykövete vagy, ezen belül is a Rebound Sport Kft-vel és a Premier Padellel dolgozol szorosabban. Ezt a feladatkört hogyan képzeljük el a gyakorlatban? Mennyire nehéz összeegyeztetni az élsportot az ilyen fajta tevékenységekkel?

Egyeltalán nem nehéz. Az együttműködés még a lezárások ideje alatt kezdődött, amikor  itthon voltam és kevesebbet utaztam. Azóta pedig a jó nemzetközi kapcsolatrendszeremre támaszkodva gördülékenyen megy a munka mindkét startuppal. A Rebound Sporthoz rengeteg jó emlék fűz, az általuk készített pályán sikerült legyőznünk a belgákat és kijutnunk a Davis-kupa döntőre. A padelt pedig nagyon szeretem, gyorsan fejlődő sportág, ami rendkívül jól illeszthető a teniszhez. Külföldi útjaim során több helyi padelpályát is meg szoktam látogatni. Szívesen segítem őket külföldi piacra lépésükben, terjeszkedésükben, illetve kóstolok bele ilyen formában az üzleti életbe is.

Nyitókép: Getty