Most akkor képzeljék el, hogy három nappal az olimpia előtt Hosszú Katinka közli: úgy döntött, inkább mégsem indul Tokióban.
Visszavonul, és abbahagyja ezt az egész úszás dolgot.
Nemzeti gyász lett volna, nem igaz? Ezt akkor most gyorsan felejtsük is el – a példa csak azért kellett, hogy bele tudjuk magunkat képzelni a tunéziai sportbarátok helyzetébe.
Bár ez a párhuzam sem az igazi, elvégre mi, magyarok tényleg el vagyunk kényeztetve az olimpiai aranyakat nézve, bezzeg az afrikai ország... Öt, azaz 5 aranyat nyert csupán Tunézia nyári ötkarikás játékokon, ebből az úszó Usszama Melluli (mondhatni, Hosszú Katinka tunéziai férfimegfelelője) egymaga kettőt.
És ő volt az, aki közösségi oldalán kedden azt írta:
Egy hónapnyi kínlódás után minden reményemet elvesztettem a megbékélésre vagy arra, hogy az ügyem megnyugtatóan rendeződik. Ezért úgy határoztam, visszavonulok a nemzetközi versenyzéstől, és bojkottálom a tokiói olimpiát.
Tunézia tehát elvesztette a legnagobb reménységét és éremvárományosát, de hamar jött a gyógyír: megszületett az afrikai ország új csillaga!
Úszásban szélső pályán, az ún. surranón nem szokás aranyat nyerni. Nem véletlen, hogy annyira beégett minden magyar emlékezetébe Czene Attila 1996-os diadala 200 méteres vegyesúszásban. Más kérdés, hogy Czene az egyes, szélső pályán úszta élete legjobbját 200 méter pillangón is, tehát neki már volt egy nagy eredménye a surranón, mielőtt jött az örökkévalóság...
Na de Ahmed Hafnaui?!
Róla eddig nem is nagyon hallottunk! Már az meglepetés volt, hogy egyáltalán bejutott a 400 gyors döntőjébe.
Amit aztán megnyert…
Most persze gyorsan előásták vele kapcsolatban például, hogy a csodatévő tinédzser egy válogatott kosárlabdázó fia, és hogy a 2018-as ifjúsági olimpián már részt vett, de ott be kellett érnie a nyolcadik hellyel.
Valószínűleg a 400 gyors döntője előtt is mindenki előre odaadta volna neki azt a nyolcadik helyet. A szám esélyesének az ausztrál Winningtont tartották. Vezetett is 150-ig, de aztán „kiszállt a versenyből”.
Hafnaui már 100 méternél dobogós helyen fordult, és tartotta a lépést – immár az ausztrál McLoughlinnal. Az utolsó hossz előtt csupán 0,31 másodperc volt McLoughlin előnye az ismeretlen tunéziaival szemben.
Bírod-e az utolsó ötvenet, Attilám, próbáld meg, próbáld meg!
Ezt üzente Vitray Tamás 1996-ban Czenének, és valami hasonlót mondhatott most a tunéziai Vitray is.