Máglyarakás

„A biztonság kedvéért bekészítette a ragu a csodaszarvasból receptjét is, és lassan körbenyalogatta a száját. Transzából (ezúttal kivételesen nem nemi értelemben) az ősi, európai értékek szimbólumaként is ismert dél-afrikai dobszó zökkentette ki: a tüzet a néppárti Manfred Weber táncolta körbe. Heves mozdulatai közben a feje búbján húzódó középső hajsávot fel-felkapta a lendület, más szóval a momentum szele. Mivel tornából mindig felmentett volt, néhány percre megállt.

Zöldek, anarchisták, libsik, és legkedvesebb barátaim, szocdemek! – kezdte beszédét a bizonytalanság miatt újra előtörő niederhatzkofeni dél-bajor akcentusával. Szeretnék hozzátok kedvesen szólni de minden alkalommal beleszartok a pénztárgépbe. Nem ebben egyeztünk meg! Azt mondtátok, bizottsági elnök leszek, ha kizárom. Ki is zártam! 

Egy pillanatra elkalandozott. Gyerekkora jutott eszébe és a Flinston család rajzfilm-sorozat főcímének egy részlete, amint Frédi, az ajtón kívülre tessékeli a család zabolátlan tigrisét. A gondolatra Weber Frédi is majdnem kiáltott egy subidubit, de eszébe jutott a jelenet vége: a háziállat az ablakon visszaugrik a házba és végül a gazda kerül kívülre. Elhessegette magától a képet.

Franci! – fordult idegesen Frans Timmermanshoz. Te is megígérted, hogy én leszek a főnök, ha egyszer megszabadulok a Fidesztől. A hülye magyarokon kívül mindenki látja, hogy én zártam ki Orbánt, mert kizártam, egy-két személyrag, meg alany-állítmány ide vagy oda, a lényeg ez. Mit tettek közben a tieitek? Elfoglalták az MTVA sminkszobáját meg szánkót loptak? Kunhalmi az ajtófelelősünk, mégis nekem kellett ajtót mutatni.”