Munkaszüneti nap lett Berlinben a nemzetközi nőnap – de mi is a baj ezzel?

„Új munkaszüneti napot vezettek be a német fővárosban, olvasható a minapi hír. Na, és? – mondhatnánk. Végülis mi közünk nekünk ehhez? Esetleg irigykedhetnénk, milyen jó nekik, hiszen ez eggyel több pihenőnapot jelent, ami munkavállalóként nyilván örömhír.

Ha azonban picit közelebbről vizsgáljuk meg az apróbetűs híradást, elgondolkodtató üzenet olvasható ki belőle Európa jövőjét illetően. Nem véletlen, hogy a németországi baloldali-liberális politikai csoportok örömünnepet ülnek, mert a nemzetközi nőnap munkaszüneti rangra emelésével szerintük nagyot léptek előre a nemek közti egyenlőség – céljait tekintve ma már homályos– útján.

De miért is üzenetértékű ez az intézkedés?

A munkaszüneti napok képet rajzolnak egy társadalom értékpreferenciájáról: kiválasztásukat az határozza meg, hogy mit tart az adott közösségösszetartozását kifejező értéknek. Így lettek Európa-szerte a nemzeti emléknapok és a keresztény egyházi év jelentős eseményei olyan ünnepekké, amelyek figyelmünket családjaink és hitbéli-nemzeti közösségeink irányába fordítják.

Európa alapértékei jelennek meg a munkanapok-pihenőnapok rendjében.

Az értékrend két fő pillére: a kereszténység mint hitbéli-lelki alap és a nemzetállamok mint egyedi nyelvi, kulturális és történeti fejlődésívek eredményei. Ezek az »oszlopok« adják az Európai Unió egységét, ugyanakkor sajátos diverzitását.

Az utóbbi években azonban jelentős változáson megy keresztül Európa: az erőteljes értékvesztés és az egyre kevertebb népesség miatt is komoly törekvések próbálják felpuhítani az identitást. Így lehetséges, hogy hitünk kiüresedését jelképezve Jézus születésének ünnepe egyre inkább valamiféle grincsfás, téli manós szeretetbulivá silányul, és az is, hogy az egyes országok nemzeti ünnepeikkel is egyre kevésbé tudnak mit kezdeni a multikulturális, globális eszmék térnyerésével.

Különösképp így van ez a németek között, akik úgy tűnik, nem tudják feldolgozni nemzeti tragédiájukat, a nácizmust, és nem hiszik el: e borzasztó történelmi kataklizma sem adhat okot arra, hogy nemzeti hovatartozásukat, egyediségüket megtagadják. Ez az állapot vezetett oda, hogy az európai szellem egykor meghatározó kultúrnemzete, a németség mára szilánkos identitásúvá, önfeladóvá lett, és ez – tekintettel lélekszámbeli és gazdasági vezető szerepükre a kontinensen – kihat egész Európa jövőjének alakulására.”