Migránsok és terroristák

2018. május 24. 10:36

Párizsban vagyok és félek.

2018. május 24. 10:36
Gábor László
Origo.hu/888

„Nehéz megfogalmazni, hogy hol van az a határ, ami előtt az ember még nem fél; és hol található az, ami után már igen. Nálam most jött el ez a pillanat. Párizsban vagyok és félek.

Párizs, Bataclan, Stade de France, Nizza, aztán a gyönyörű kisváros, ahol a 86 éves pap torkát vágták el, egy kevésbé szép város, ahol a túszok mellett egy csendőrtiszt torkát vágta el egy migráns, aztán kétszer is a Champs-Elysées, és így tovább. Valahogy mindig sikeresen tudtam manipulálni magam minden franciaországi terrorhír után. Lehetetlen, hogy éppen azon a teraszon fogok ülni, amit megtámadnak, lehetetlen, hogy majd éppen azon a meccsen fognak robbantani, ahol én is kint vagyok, meg hát évente három-négy francia focimeccsnél többre úgysem megyek ki. És legfőképpen: lehetetlen, hogy a francia kormány továbbra sem csinál semmit. Nem bíztam különösebben Francois Hollande-ban, még kevésbé Macronban, de hát akármennyire is az értelmetlen ideológia foglyai, csak csinálnak valamit. Így nem lehet élni, ezt ők is tudják – gondoltam.

Amikor múlt szombaton egy újabb migráns gyilkolt Párizsban – elvágta egy járókelő torkát, négyet megsebesített –, már nem tudtam magam tovább meggyőzni, hogy rend lesz Franciaországban. Hogy eljön a normalitás ideje. Akármennyire is naivnak, esetleg önzőnek tűnik, furcsán, személyesen érintett a terrortámadással kapcsolatba hozható két helyszín. Az egyik, ahol a migráns gyilkolt, a másik, ahol lakott.

A régi Operaháznál gyilkolt, régebben nagyon sokszor laktam ott. Ha a francia ismerősöm konyhaablakából kinézek, látom az utcát, ahol Khamzat Azimov elvágta a francia fiatalember torkát, látom az úttestet, ahol az ártatlan ember holtteste feküdt. A terrorista Párizs egyik leggyönyörűbb negyedében gyilkolt. És egyik legborzalmasabb részén lakott. A La Goutte d’Or negyedben. Ahhoz közel, ahol az utóbbi tíz évben szoktam lakni, ha Párizsban vagyok. Ha metróval jövök vagy megyek, pontosan ott szállok le, annál a metrómegállónál, ahol a rendőrségi hírek szerint a terrorista most felszállt a metróra, hogy gyilkolni induljon. A metrómegálló borzalmas környéken van. Igaz, ha három percig gyalogolok és hazaérek, az már a Sacré-Coeur. Párizs egyik legszebb része.

Mert Párizsban ilyen hihetetlen közelségben van a szépség és a borzalom. A Chateau Rouge metrómegálló, ahol egy átlagember sötétedés után nem mer leszállni (télen tehát már este hatkor sem). Viszont másik irányban ott az Abbesses metrómegálló, és látom Picasso, Monet, Puccini, Céline, Aznavour és giccs vagy nem giccs, de Amélie Poulain terét. Két metrómegálló – ahol lakom, az szinte a kettő között van. Ha lusta vagyok, a kicsit közelebbi felé megyek, a szörnyű rész felé. Ha sötétedik, a messzibb felé. Európa egyik legborzalmasabb része itt, az európai kultúra egyik legszebb arca ott.

2015 óta azt hitettem el magammal, hogy Franciaország azért nem annyira a Chateau Rouge, hanem inkább az Abbesses. Eddig sikerült. Mostanáig.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 110 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
gross
2018. május 25. 12:49
A kicsit naiv, békeszerető, humanista gondolkodású középosztály nem mer vagy tud nemet mondani, kemény korlátokat szabni újabb és újabb képzetlen, nagyrészt sikertelenségre kárhoztatott bevándorló/menekült(?) kérelmére. Az általuk látott muzulmánok - szomszéd, buszvezető, bolti eladó, óvónő - mind kedves, békés, szimpatikus. Számára ez az 'availability bias'-ból eredő torz kép a mérvadó. A másik oldal szélén persze vannak paranoid, még a gyerekkorból hozott frusztrációkkal küzködő, az emberekben alapvető meg nem bízó, sőt, félő emberek, akik félelmükben vagy gyűlöletükben csak vagdalkozni tudnak. De ez csak egy kisebb része a tömeges és jórészt irányítatlan migráció ellen felszólalóknak. Nagyon méltánytalan, egyben ostobaság is TGM-módra az ellenvéleményeket betudni a "szélsőjobboldali" "fasiszta" hordáknak.
Korlátlan lehetetlenségek hazája
2018. május 25. 08:39
"888.hu Párizsban vagyok és félek." :-DD Gyere haza szaros-nyelvű! Akkor nem kell rettegned! :-DD Az újságírás Kiszel Tündéi vagytok nyomorultak! :-DDDDD
catalina9
2018. május 25. 07:26
Párizsban vagyok és félek. " felesleges. „Főleg azért szomorú ez a folyamat, mert kihasználja a hirtelen félelmet, melyet a tévé előtt érzünk, miközben a tények háttérbe szorulnak. A populizmus leegyszerűsítő lencséjét levéve látjuk, hogy a ’70-es és ’80-as években több ember halt meg Európában terrorcselekményben, mint manapság – és ma még mindig sokkal nagyobb az esély hogy valaki FÉLRENYEL és megfullad, mintsem hogy egy terrorista oltsa ki az életét." maszatolnak a libsik, mikor a terroristák áldozatairól van szó. De ha OKNYOMOZÓ újságírók!!! /hűha ezek ám az igazi libsicelebek, Soros vócsdagjai/ az áldozatok, lehetnek akármilyen trógerek, akkor rögtön megindulnak a könnycsatornák, tüntiznek a jesuischarliek, pedig csak félrenyelés esete áll fenn...
DavidBL
2018. május 24. 21:13
Én 2012-ben voltam Párizsban. Jóval a Behódolás, jóval a Charlie Hebdo, jóval a Bataclan, vagy éppen a magyar politikai közszólamok előtt. És sötétedés után féltem... Nagyon sajnálom, hogy az a gyönyörű város, és vele a kontinens lassan, de biztosan idegen kultúrák prédájává válik.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!