Thierry Baudet: Az EU jelenti a veszélyt Európára

2016. február 05. 16:48

Az Európára leselkedő két legnagyobb veszélyforrás ma egyrészt a radikális, univerzalista iszlamizmus és az európai projektért is felelős, szintén radikális, univerzalista progresszív ideológia – jelentette ki Thierry Baudet holland jogfilozófus, író, az európai új jobboldal egyik véleményvezére a budapesti Danube Institute-nál tartott előadásán. Baudet szerint Magyarország szerencsés, hogy „megúszta” az eurót; s hazánkat azért is méltatta, mert „fellázadt a nyitott határok európai parancsa ellen”. Tudósításunk.

2016. február 05. 16:48
Rajcsányi Gellért
Rajcsányi Gellért

Az otthon eszméje

A határokat meg kell védeni az államok, a jog és a demokrácia védelmében – szögezte le Thierry Baudet holland jogfilozófus és író a beszéde elején a budapesti Danube Institute előadótermében. Baudet, aki Hollandiában aktív közszereplőnek, véleményvezérnek, az új jobboldali gondolkodás egyik  fő alakjának számít, most egyik könyvének magyarországi megjelenése alkalmából volt a Századvég és a Danube Institute vendége Budapesten.

Baudet a kerítések tipizálásával kezdte mondandóját: szerinte a régi Vasfüggöny azért épült, hogy az embereket bent tartsa, míg most azért épülnek kerítések az európai országok határain, hogy bizonyos emberek kívül maradjanak. Ő személy szerint örül annak, hogy Magyarország kilépett a Vasfüggöny mögül és immár hazánkon túl húzódnak Európa határai. 

Az otthon – ez az az eszme, ez az a fogalom, ami köré Thierry Baudet gondolkodását építi. Az otthon szerinte az a hely, ahol az ember élni szeretne, a saját szeretteivel és társaival, a saját szabályai és szépségeszményei szerint. „Az otthon az a hely, ahol berendezkedhetünk úgy, ahogy mi magunk szeretnénk.” 

Baudet az otthon görög szavát, az „oikoszt” használja magyarázatként. Az oikosznak szerinte vannak etikai, esztétikai és politikai dimenziói. Az otthon lehet egy családé, de lehet egy közösségé, egy egész nemzeté is. „És ez az otthon most veszélyben van” - mondja. Az otthon dimenzióit szerinte aláássa a liberálisnak, baloldalinak nevezett eszmerendszer, vagy a nyitott társadalom elmélete. Ennek követőit nevezi Baudet oikofóbnak – szembeállítva őket a xenofóbokkal. Az oikofóbok univerzalizmus-hívők és szupranacionalisták, akik minél több dolgot egységesítenének a világon.

Nacionalizmus kontra imperializmus

Thierry Baudet kifejtette: ő maga felsőoktatási tanulmányai elején, a 2001. szeptember 11-ei merényletek idején jött rá ezekre az összefüggésekre. Elárulta: addig verseket írt, a 19. századi dekadencia érdekelte őt, de a New York-i merényletek ébresztőként hatottak rá. „Vannak emberek, akik meghalnak a Nyugat-ellenes eszméikért, amik tagadják mindazt, amiben hiszünk?” – csodálkozott rá a fejleményekre. Számára furcsa érzés volt az, hogy nem mindenki osztja azokat az eszméket, amikben a nyugati ember hisz.

A holland előadó megemlékezett Pim Fortuynról, a holland bevándorlásellenes politikusról, aki akkoriban már mindennapos életveszélyes fenyegetéseknek volt kitéve, de az akkor illetékes miniszter szerint nem volt veszélyben – majd mégis megölték őt. „Fortuyn programja az volt: megvédeni a holland identitást az iszlamistákkal és az univerzalistákkal szemben.” Thierry Baudet rájött a legfőbb problémára: az otthon, az oikosz eszméje van veszélyben.

Hogy miért van veszélyben? Baudet szerint a válasz részben a progresszív történelemszemléletben keresendő, amely különös módon ítéli meg a múltat és a jövő lehetőségeit, és amely a 2. világháború után kelt igazán életre. Arról beszélt: Hollandiában a tankönyvek úgy beszélnek a háborúkról, hogy azok a nacionalizmusok miatt törtek ki a történelem során, ezért a legfőbb feladat a nemzetek felszámolása - s ezt hallani folyamatosan a holland médiában is. „De mindez alapvetően téves” – fűzte hozzá Baudet. Könyvében ő amellett érvel, hogy nem a nacionalizmus, hanem a mindenkori imperializmus okozta a háborúkat, amikor egy nagyhatalom rá akarta erőszakolni a saját világképét, berendezkedését egy másik nemzetre. 

Thierry Baudet előadásában ebből a szempontból elemezte a napóleoni háborúkat, melyben szerinte imperialista célokból és univerzalista eszmékért haltak meg milliók a hosszú háborús évek során Európában. „Napóleon nem volt tekintettel a régi berendezkedésre, a hagyományokra: mindent átrendezett, ő volt az első euroföderalista” – fogalmazott a holland jogfilozófus. 

A EU és az iszlamizmus veszélyforrásokat jelentenek

„Ma az EU valójában egy anti-európai szervezet, pontosan az EU lép fel az európaiság ellen, felszámolva a kontinens sokszínűségét, különbözőségét, eltérő hagyományait” – szögezte le Thierry Baudet. Szerinte most, amikor a migránsok beáramlása történik, Európa a polgárháború felé sodródik. Baudet emlékeztetett az Osztrák-Magyar Monarchia sorsára, amely soknemzetiségű birodalom volt, és néhány évtized után, a belső feszültségek miatt szétrobbant. Az előadó a hitleri Németországban és a fasiszta Olaszországban sem a nacionalizmust, hanem épp az imperialista univerzalizmust látta a valódi hajtóerőnek. Nemzeti gondolaton túli, posztnacionalista ideológiára épült a kommunista Szovjetunió is – fűzte hozzá. 

„A két legnagyobb veszélyforrás ma egyrészt a radikális iszlamizmus, amely az umma posztnacionalista, univerzalista eszméjében egyesítené a különböző etnikumú muszlimokat; másrészt pedig az európai projekt, amely jelenleg veszélyt jelent a nemzetek békés együttműködésére” – fogalmazott élesen Thierry Baudet. Az eurofilek ideológiáját a marxizmussal vetette össze: Marx és követői olyan trükkös történelemfelfogást alakítottak ki, hogy akkor is igaznak mondhatták az ideológiájukat, ha a „nemzetközi munkásosztály” fellázad (hiszen ez elkerülhetetlen a marxizmus szerint); de akkor is igazolva láthatták magukat, ha nem történik meg a világforradalom (hiszen ez annak bizonyítéka, hogy a munkások még el vannak nyomva). 

Baudet szerint az eurofilek hasonlóan érvelnek most: ha az európaiak többsége lelkesen kiáll az EU további elmélyítése mellett, akkor igazuk van nekik; ha meg a többség ellenkezik, akkor annak csakis a populizmus az okozója, amely szembehelyezkedik az „igazsággal”. Az előadó szerint ők nagyjából úgy gondolkodnak: „Lehet, hogy vannak még hibák, de a történelem megy előre, a jövőképünk továbbra is ugyanaz, az egységesülésnek meg kell történnie”. Ez szerinte a történelem utópisztikus szemléletére utal. Aki ennek híveivel vitába száll, annak egy egész világképet kell megkérdőjeleznie. Baudet szerint ezt csinálta annak idején Fortuyn is. „A progresszív utópistákat nem érdekli a bonyolult, nehéz valóság. Nekik vízióik vannak: egy irányba kell tartani, mert ez a történelem menete; és ha ezzel szembehelyezkedsz, akkor az idők és a történelem ellensége vagy, reakciósként kilépsz a történelem folyamából. Olyannak írják le az emberiség történelmét, mint egy hernyó átalakulását pillangóvá.

Magyarország fellázadt a parancs ellen

A holland jogfilozófus szerint Magyarország szerencsés, hogy „megúszta” az eurót, amelyben különböző fejlettségű országok vannak összezárva egy rendszerbe. Baudet méltatta Magyarországot azért is, mert „fellázadt a nyitott határok európai parancsa ellen”.

Thierry Baudet elmondta: könyvében amellett érvel, hogy határok nélkül nem lehetséges a demokrácia, mert nincs lehetőség a kollektív döntéshozatalra. Szerinte minél több jelenség (migráció, internacionalizmus) ássa alá a nemzeti közösségek cselekvőképességét, annál nehezebb lesz döntéseket hozni. Baudet példaként hozta a Közel-Keletet, ahol nincsenek valódi területekhez kötött identitások, ezért nincsenek is stabil demokráciák. Előadása végén úgy fogalmazott: „A nemzet adja az egyetlen kohéziós erőt egy működőképes demokráciához és a jog uralmához”.

 

***

A Thierry Baudet-val készült 2014-es interjúnkat itt olvashatják:

Soha nem valósulhat meg Európa politikai uniója

Összesen 133 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
áfonya
2016. február 07. 20:40
Köszönöm Angela Merkel, hogy megölted Németországot!” A 16 éves Bibi Wilhailm megdöbbentő és félelmetes dolgokat mesél a németországi helyzetről. Videóját leszedték a Facebookról, ezért kénytelen volt kirakni a Youtube-ra. Bibi a többi európai polgár segítségét kérte, mert szerinte Németország reménytelen helyzetbe került. Bibi egy átlagos német tinédzser, élete azonban teljesen megváltozott, mióta Németország mindennapjait leginkább a migráció és annak kezelése határozza meg. A fiatal lány elkeseredetten mesél a videóban eddigi élményeiről. Szerinte a téma túlságosan is megtévesztő, de nem szabad elsiklani az igazság felett. Videóját először ismerőseinek és barátainak címezve, facebook adatlapjára posztolta ki, a közösségi oldal azonban letiltotta a felvételt. Bibi ezután rakta fel a Youtube-ra, azóta vírusként terjed. http://situationoftheworld.blogspot.hu/2016/01/koszonom-angela-merkel-hogy-megolted.html
Felvidéki1
2016. február 07. 14:08
"Baudet emlékeztetett az Osztrák-Magyar Monarchia sorsára, amely soknemzetiségű birodalom volt, és néhány évtized után, a belső feszültségek miatt szétrobbant." Á, még véletlenül sem a liberális, magyart meg magukon kívül mindenki mást gyűlölő kiscsapat robbantotta szét, á nem.. Ez a Baudet is tud óriási marhaságokat mondani.
KannibálTatárÚr
2016. február 06. 13:16
Többször is szerepel az oikofóbia szó. Megvallom, először hallottam ezt a szót. Gondolom, igen sokan így vannak vele. Rákerestem az interneten, a csehben találtam rá magyarázatot. Azt hiszem, mások is vannak vele úgy, mint én és kíváncsiak a jelentésére. A cseh ismertetés egészének a fordítását közlöm: OIKOFÓBIA Definició. Az "oikofóbia" (görögül oikos - otthon, phobia - indolkolatlanul nagy félelem a veszély nagyságához viszonyítva) szót Roger Scruton filozófus vezette be. A cseh környezetben Rudolf Kohoutek használta először: "negatív életérzés, félelem, ellenérzés, sőt elhatárolódás és gyűlölet a saját otthonnal, hazával, nemzeti kultúrával és a annak a társadalomnak az öröklött szellemi értékeivel szemben, amelyiknek tagja az oikofób." A személyeknek ez a fogyatékossága igen gyakran a xenofíliával (az idegenség beteges túlértékelése) együtt jelenik meg. Az oikofóbia - xenofília hasonlóan együtt jelenik meg, mint a bulémia - anorexia. Az oikofóbia formái. Valódi oikofóbia (mentális) - a kamaszkor és felnőttkor közötti átmenet nehézségeire nem ad megfelelő választ az egyén. Az otthon visszautasítása résza a kamaszkori lázadásnak a szülők ellen. Rövid ideig tart és véget ér a felnőttkor elérésével. Vannak azonban egyének, akik nem haladnak túl e kamaszkori jelenségen és a szülőkkel szembeni ellenállás az egész társadlommal, a társadalom kultúrájával szembeni ellenállássá változik. Gerjesztett oikofóbia - égész csoporokat érint, azért szociális társadalmi betegég. Fő megnyilvánulása, hogy visszautasítja a társadalom elemi igényeit az egyedi személyekkel szemben, főként a termelékenységre irányuló követelményeket. Ez azt jelenti, hogy nem akarnak részt vállalni a többiekkel közösen a szükségletek előállításában. A hasznos tevékenység (munka) hiánya (aminek oka lehet a hiányos kvalifikáció vagy a socializalódás hiánya is) antiszociális viselkedéshez vezet. Legveszélyesebb formája ennek a viselkedésnek az, amikor különböző élősködő csoportosulások alakulnak ki, amelyek oikofób megnyilvánulással fedik az élősködésen alapuló életvitelüket. A társadalmi veszélyt az jelenti, hogy a szervezett bűnözéssel kötnek kapcsolatokat. Az élősködő csoportok nem valódi oikofóbokból alakulnak ki, hanem az oikofóbia csak fedésül szolgál. A csoprton belüli függő helyzet azonban ahhoz vezethet, hogy az eredetileg nem oikofób tag ís oikofóbbá válik - oikofób gerjesztés. A legradikálisabb oikofób megnyilvánulásai az ú.n. nonprofit egyesületeknek vannak. Oikofóbiával találkozhatunk a sajtóban, állami iskolákban és a állami apparátusban is. Az oikofób viselkedés okai azonosak. Oikofóbia a filozófiában. A saját társadlomához való negatív álláspont jellemző a posztmodernizmusra, az ú.n. New Age-ra és elsősorban a franjfurti neomarxizmusra (Adorno, Fromm, Habermass). Ezek a marxisták változtattak az "ellenségen". A támadás célja már nem a burzsoázia, hanem az egész nyugati kultúra. Ezt a kultúrát - szerintük - meg kell semmisíteni fő támaszaikkal, a családdal és a vallásokkal együtt. A társadalom hajtó ereje már nem a munkásosztály, hanem az elégedetlen kisebbségek (nők, homokosok, bevándorlók). /Feministák, megjegyezni!!! KTÚ/. Már nem a forradalom a megoldás, hanem a "szervezetekben való kitartó munka" (Adorno). Lassú, kitartó, fokozatos apró lépésekkel elfoglalni a meggyengített kultúrát, sajtót és a művelődési rendszert. Oikofóbia az ideológiában. A legjellemzőbb eszmei megnyilvánulása az oikofób gondolkodásnak a gyűlölködő multikulturális eszme. Oikofób megnyilvánulásai vannak a politikai korrektség eszméjének is. A multikulturizmus az összes kultúra egyenlőségét hirdeti. Ebből a kultúrából azonban kizárja az európait, mert ezt okolja minden rosszért a világon. Ennek legnagyobb bűnei a kolonializmus, imperializmus, modern időkben a konzumációra épített társadalom, a más, emberibb kultúrák kultúrák tönkretétele. A multikulturizmus azt jelenti, hogy az idegen szokások, szervezetek mndig előnyt kell, hgy kapjanak, amikor ez lehetséges. Konfliktus esetén bármely kultúrális kisebbséggel a hazai szervezeteknek és szokásoknak kell alkalmazkodniok a kisebbséghez. Minden lehető formában szervezetten terjeszteni kell az európaiak bűnérzetét és adósságérzetét a világ fennmaradó részével szemben. Oikofóbia a tudományban. Tipikus oikofób öngyűlölet elsősorban az ekológiában és klimatológiában mutatkozik. A gazdaságnak ártó intézkedések elsősorban a nyugati ipart és annak versenyképességét kell hogy érintsék, rontsák. Oikofóbia a pilitikában. Politikában az oikofóbia a nemzetközi szervezetek tevékenységének erősödésében mutatkozik meg. Ezeket a szervezeteket névtelen bürkratikus apparátusok irányítják. (Lásd EU! - KTÚ). Ezen szervezetek tevékenységének az eredménye a fokozódó reguláció, harmonizáció, irányelvek és más előírások, amelyek elsősorban a helyi szokások és értékek ellen jönnek létre. A hazai politikai szervezetek egyre több döntési jogot ruháznak át ezeknek a nemzetek feletti csoportosulásoknak és sajátmaguk csak beültetik a hazai jogrendszerbe az idegenek döntésiet. Az oikofób és xenofil irányultságot a mai politikában leginkább a térben távoli civilizációk szervezett bevándoroltatásán látjuk. A cél az olyan választók behozatala, akik a hatalmon lévő szocialista elit részére szavazatot hoz az elégedetlen produktív lakosság szavazataival szemben. KTÚ: Tanulság: A modern liberalizmus alapja az oikofóbia.
2016. február 06. 12:19
Thierry Baudet-nek már 2014-ben egyedül több esze volt, mint az EU vezetőinek rá egy évre összesen.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!