Támadások kereszttüzében Hóman Bálint alakja

„Mindezzel csak az a gond, hogy az 1938-as első zsidótörvényt nem Hóman, hanem Imrédy Béla (a törvényt már az ő miniszterelnöksége alatt fogadták el), Mikecz Ödön igazságügy-miniszter, illetve Kovács Alajos statisztikus fogalmazták. Ungváry Krisztián ugyan több írásában kifejtette, hogy annak első változata a Hóman által 1938. február 25-én a minisztertanácsnak benyújtott »Beszámoló az értelmiségi munkanélküliség leküzdése érdekében megvalósítandó, valamint folyamatban lévő intézkedésekről« volt, ám Hóman 38 pontos javaslata semmiben sem előlegezte a zsidótörvényt. A kabinet ülésén annak 19. pontjával kapcsolatban Darányi Kálmán miniszterelnök proponálta, hogy »a jövőben közmunkákban, közszállításokban és az előbb említett egyéb kedvezményekben csak az részesülhet, aki igazolja, hogy bizonyos számú keresztény munkaerőt máris foglalkoztat vállalatában«. Tehát elsősorban a zsidó kézben lévő vállalatoknál a keresztények száma növelésének szükségességéről, nem pedig valamiféle zsidó kvóta megállapításáról döntöttek – és nem Hóman, hanem Darányi kérésére. A zsidótörvény parlamenti előadója sem Hóman, hanem vitéz Balogh Gábor volt. Rendkívül hosszú vitájához Hóman hozzá se szólt. Mindez igen könnyen ellenőrizhető, hiszen a korabeli országgyűlési irományok és naplók, valamint a minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei az interneten is elérhetők.

Hóman kétségtelenül antiszemita volt, pontosabban – oly sok keresztény értelmiségi sorstársához hasonlóan – főleg az 1919-es Tanácsköztársaság szomorú tapasztalatai következtében vált azzá. Antiszemitizmusa azonban soha nem lépte túl a sokféleképpen nevezett (szalon, kulturális vagy szelektív) »mérsékelt antiszemitizmus« határait. Álmában sem gondolta volna, hogy 1944-ben mi fog történni a magyarországi zsidóság nagy részével. A deportálásokhoz végképp semmi köze sem volt, ellenben számos zsidó tudós és művész mentesítésének megszerzésével kívánt segíteni az üldözötteken.

Fölösleges Hómant olyasmivel vádolni, amiben – súlyos tévedései ellenére – nem vétkezett. A vele kapcsolatos vélemények tisztázása érdekében történészi vitákra, nem pedig kinyilatkoztatásszerű megbélyegzések ismételt közzétételére van szükség.”