Elhunyt Karátson Gábor

Karátson Gábor 1935. május 21-én született Budapesten. Egyetemistaként 1956-ban szerepet vállalt az ELTE forradalmi bizottságában; a megtorlások idején börtönbüntetésre ítélték és kizárták az ország összes felsőoktatási intézményéből.

1968 óta rendszeresen szerepelt képzőművészeti kiállításokon. Nagy hatással volt rá Klee, Vajda és Bálint festészete, majd önálló utakon járva a természet, a napi újsághírek képei és a Biblia ihlették táblaképeit, bibliai akvarelljeit.

Több művészeti és filozófiai könyv szerzője, lefordította Lao-ce Tao te kingjét és a Ji kinget. Ötvenhatos regény című önéletrajzi ihletésű könyvében könyörtelen őszinteséggel néz szembe korosztályának sorsával: a világégés és a kommunista diktatúra idején felnövő nemzedék tagjainak sokféle útját idézi fel, azokét, akik így vagy úgy részeseivé váltak az 56-os forradalomnak, börtönökben sínylődtek, megérték az úgynevezett rendszerváltozást is, nemegyszer szereplőivé válva az akkor lezajlott eseményeknek. Utolsó regénye, A csodálatos kenyérszaporítás 2014-ben jelent meg.

Karátson Gábort a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.