Az ASEAN országai egyensúlyt keresnek Kína és a Nyugat között, hogy gazdasági előnyökhöz jussanak anélkül, hogy bármelyik oldallal rontanák a kapcsolataikat. Bár a térség közös kihívásokkal néz szembe, az országok közös fellépése eddig elmaradt, inkább egyénileg döntenek az egyes kérdésekben, miközben katonailag az USA felé húznak.
Bácsi Attila és Karl Mátyás Gracián, a Makronóm Intézet elemzőinek írása.
A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) egy tíz teljes jogú és két megfigyelő státuszú államot tömörítő regionális együttműködés. A térség országai azzal a dilemmával szembesülnek, hogy miként tudják meglovagolni Kína gazdasági és politikai megerősödésének a hullámait anélkül, hogy az a nyugati kapcsolatok megromlásával járna együtt. Az, hogy a nyugati világ egyre inkább le akar válni Kínáról, ahonnan közelebbi (nearshoring) vagy barátságosabb (friendshoring) országokba akarja áthelyezni a gyártókapacitásait, bonyolítja az eddigi viszonyrendszert, de egyúttal lehetőségeket is kínál. Az ASEAN több mint 680 millió fős összlakossága az EU népességének másfélszerese, azonban az egy főre jutó GDP alapján a tagok átlaga messze elmarad nemcsak a nyugati világtól, hanem a távol-keleti vezető gazdaságaitól (Kína, Japán, Dél-Korea) is. Az ASEAN-államok árszínvonala viszont regionális összehasonlításban kifejezetten alacsony, ami az egyes országokban Kínánál akár 75 százalékkal olcsóbb munkaerő miatt komoly versenyelőnyt jelent a külföldi befektetések bevonzásánál. A gyártókapacitások tekintetében az ASEAN-országok így egyértelmű alternatívát kínálnak. Előrejelzések szerint
az ASEAN kulcsfontosságú összekötővé válhat Kína és a Nyugat között:
a régió kereskedelmi forgalma Kínával mintegy 616 milliárd, míg az USA-val 200 milliárd dollárral növekedhet évente a következő tíz évben. Nem meglepő, hogy az ASEAN gazdaságai dinamikusan növekednek, ami a beérkező befektetések mellett a növekvő középosztálynak és a megerősödő belső piacnak is köszönhető.
Az ASEAN legfőbb erőssége, hogy úgy Peking, mint Washington stratégiai partnerként tekint a térségre. Szakítva a realista külpolitikai gondolkodás két fő irányelvével, a másik állam túlhatalmával szembeni egyensúlyozással és az erősebb hatalomhoz csatlakozással (bandwagoning), a térség középhatalmai új, rugalmasabb stratégiát választottak. Ez a bebiztosítás elve (hedging), amelynek a lényege, hogy a középhatalmak több irányba is biztosítják magukat, különböző, akár ellentétes stratégiák alkalmazásával. Ezt a stratégiát láthatjuk kiteljesedni az ASEAN-országokban: Kínával és az USA-val is szoros kapcsolatokat ápolnak, miközben elkerülik a komoly katonai elköteleződéseket (1. ábra). A hedging lehetőséget biztosít számukra, hogy a két nagyhatalom közötti feszültségek közepette is megőrizzék függetlenségüket és képviselni tudják a nemzeti érdekeiket. A délkelet-ázsiai kormányok eltérő mértékben alkalmazzák a bebiztosítási stratégiát (2. ábra). Indonézia például az óvatos és puha hedging stratégiát követi Kínával szemben, míg a Fülöp-szigetek erőteljesebb megközelítést alkalmaz, amely magában foglalja a partnerség erősítését az USA-val, Japánnal, Ausztráliával és más nyugati orientációjú hatalmakkal.
Azok a középhatalmak, amelyek a saját regionális pozíciójuk megerősítésére tudják használni ezt a stratégiát, ingaállammá válhatnak, ugyanis az ingaállamiságnak ugyanaz a pragmatikus és semleges politika az alapja, mint a bebiztosítás stratégiájának.
Vietnám bebiztosítási stratégiáját bambuszdiplomáciának is nevezik – képes hajolni anélkül, hogy eltörne. Az ország célja, hogy kapcsolódási pontot töltsön be a két szuperhatalom között, ezáltal regionális befolyást szerezzen. Történelmileg a Vietnám és Kína közötti kapcsolatot gyakran bonyolult és feszültségekkel teli viszony jellemezte. Többször is szembekerültek egymással, például az 1979-es háború vagy a Dél-kínai-tenger körüli viták során, ahol továbbra is egymást fedő területi követeléseik vannak. Vietnám a politikai és területi viták ellenére, a pragmatizmusának köszönhetően erős gazdasági kapcsolatokat tart fenn Kínával. Miközben kulcsszereplője az ázsiai nagyhatalom „Egy övezet, egy út” (BRI) kezdeményezésének, Hanoi az USA egyik első számú regionális partnerévé vált. Vietnám a friendshoring folyamatokban is kiemelt szereplő: számos nagyvállalat, mint az Apple, a Samsung, az Adidas vagy a Foxconn döntött úgy, hogy a termelési kapacitásait Kínából oda helyezi át. Az ország vonzerejét elsősorban az olcsó munkaerő, a Kínához hasonló kulturális és szociális helyzet, valamint a már meglévő ipari infrastruktúra jelentik. Vietnám bebiztosítási stratégiája visszatükröződik a katonai modernizációs politikájában is: Oroszországtól szerzett be tengeralattjárókat, miközben hadgyakorlatokon vesz részt úgy Indiával, mint az USA-val. Igyekszik elkerülni a közvetlen konfliktust Kínával, és kiemelt fontosságú számára az úgynevezett „négy nem” elve: nem csatlakozik katonai szövetségekhez, nem szövetkezik egyetlen országgal sem egy másik ellen, nem engedélyez külföldi katonai támaszpontokat a területén és nem alkalmaz erőszakot. Vietnám belpolitikája 2024 augusztusában jelentős változáson ment keresztül, amikor elhunyt Nguyen Phu Trong pártfőtitkár, aki a bambuszdiplomácia stratégiájának fő megalkotója volt. Az új vezetés számos kihívás elé néz, és a következő időszak egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy milyen mértékben folytatja elődje irányvonalát.
A Fülöp-szigetek hedgingstratégiája a legkevésbé tervezett és a leginkább reaktív. Erősen igazodik Washingtonhoz: Thaiföld mellett a Fülöp-szigetek az USA másik hivatalos NATO-n kívüli stratégiai partnere a térségben. Manila egyensúlyt próbál találni az amerikai védelmi kapcsolatai és Kínával folytatott pragmatikus együttműködés között. Rodrigo Duterte elnöksége (2016–2022) alatt üdvözölte a kínai befektetéseket, azonban próbálkozása az ázsiai nagyhatalommal való szorosabb politikai és gazdasági kapcsolatok kialakítására végül kudarcot vallott, és a Fülöp-szigetek nem tudta függetleníteni magát az amerikai befolyástól. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lenne továbbra is nyitott a Kínával való gazdasági együttműködésre például a közös tengeri olaj- és gázfeltárás terén. A jelenlegi elnök, Ferdinand Marcos Jr. (2022–) célja, hogy erősítse a tárgyalási pozícióját Kínával szemben, mindeközben biztosítsa az amerikai biztonsági támogatást. Amellett, hogy sikeresen szerzett jelentős beruházási ígéreteket Kínától, az EU, Japán és más államok finanszírozása és befektetései révén is modernizálta az országa infrastruktúráját. A stratégia jól mutatja, hogy egy bebiztosító államnak jelentős ellenajánlatokra van szüksége más szereplőktől, hogy erősebb pozícióba kerüljön a bebiztosítás tárgyát képező féllel szemben.
Indonézia visszafogottan kötelezi el magát a nagyhatalmak mellett. Jakarta számára aggodalmat vált ki Kína felemelkedése, de nem annyira, hogy csatlakozzon az Egyesült Államok vezette Kína-ellenes erőfeszítésekhez. Ez a földrajzi elszigeteltségének köszönhető, amely egyfajta külső védelmet nyújt számára, így összpontosíthat a belső stabilitás megerősítésére és a fejlődésre. Ez a védelmi kiadásokban is megfigyelhető, ugyanis Jakarta csak a GDP-jének 0,7 százalékát különíti el erre a célra. Indonézia is konfliktusba került Kínával a dél-kínai-tengeri szigetekkel kapcsolatban. Ezt a regionális hegemóniára való kínai törekvést Indonézia fenyegetésként értékeli, ami miatt újrahangolja az egyensúlyozó stratégiáját, és egyre nagyobb mértékben nyit Washington felé például hadieszköz-beszerzés terén is. Az elmúlt években Indonézia egyre nagyobb érdeklődést mutat az USA gazdasági kezdeményezései iránt is, az amerikai piachoz való nagyobb hozzáférés ugyanis növelné a kereskedelmi és befektetési lehetőségeket, különösen az ország nyersanyagiparában. Jakarta védelmi együttműködése Kínával korlátozott maradt, a két állam haditengerészete rendszeresen gyakorlatozik közösen. A kínai befolyással kapcsolatos indonéz aggodalmak ellenére a kétoldalú kereskedelem jelentősen nőtt 2014 óta. Az indonéz lakosság azonban elégedetlenséget fejezi ki az ázsiai nagyhatalom gazdasági jelenlétével szemben, különösen a Jakarta–Bandung nagy sebességű vasúti projekt kapcsán, amelyet a BRI keretében jött létre.
Szingapúr külpolitikája is a pragmatizmuson és a bebiztosításon alapul, arra törekedett, hogy intézményi akadályokkal „korlátozza” Kína viselkedését azáltal, hogy Pekinget a fennálló regionális rendszer érdekeltjévé kívánta tenni. Az ország földrajzi helyzete és etnikai összetétele (a lakosság többsége kínai etnikumú) alapvetően meghatározza a Kína-politikáját. A közös nyelv és kultúra összekötő kapcsot jelent, azonban a szingapúri vezetés tart a kínai befolyás megerősödésétől. Szingapúr óvatosan kezeli a kétoldalú kapcsolatait Kínával, hogy azok ne vezessenek túlzott függéshez vagy a városállam autonómiájának veszélyeztetéséhez, ugyanakkor az USA-val is keresi a szorosabb együttműködést. Mérete és földrajzi elhelyezkedése miatt az állam csak akkor prosperálhat, ha minden jelentős külső szereplővel kiegyensúlyozott kapcsolatokat ápol, így különösen fontos számára a bebiztosító stratégiájának sikere.
Az ASEAN csoport jelentősen javíthatná az alkupozícióit, ha egységes tömbként tudna fellépni, azonban ezt jelentősen akadályozza, hogy a tagok gazdasági fejlettsége és politikai helyzete között jelentősek a különbségek.
A végleteket jellemzi, hogy míg Szingapúr a világ leggazdagabb és legmagasabb életszínvonalú országainak egyike, Mianmart 2021 óta pusztító polgárháború sújtja. Ez azt jelenti, hogy a lehetőségek ellenére belátható időn belül a térség nem tudja magát önálló hatalmi centrumként megfogalmazni, az egyes országok viszont sikeresen alkalmazhatják a bebiztosítási stratégiákat.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Flickr
A „különút” nem pusztán eltérést jelent, hanem nyílt eltérést, esetleg engedetlenséget, szembeszegülést: problémákat okozó másságot a megbízható, engedelmes másság helyett. Molnár Attila Károly írása.
Egyre több apró jele van annak, hogy visszavesznek nyugaton az előző évek LMBTQ-párti genderőrületéből. Az EU azonban fullba tolja a gendert, és leendő Tisza-kormánytól is ezt várják.
Kemény küzdelmet jósolnak az elemzések novemberre, a történelmi példák sem az elnök pártjának kedveznek, a jobboldal ingujjában azonban mégis lapulhat egy-két ász, amitől nem lefutott a mérkőzés.
A NATO minket elsősorban nem az oroszoktól védett meg, hanem a német, francia, angol álmodozásoktól.
Az egykori ukrajnai különmegbízott szerint Moszkva már nem képes pótolni saját veszteségeit, Kijev viszont hasznos tapasztalatra tett szert a háborúban.
Trump már a nukleáris kérdések miatt sem fogadná el az iráni javaslatot.
Széleskörű vizsgálat indult a robbanás körülményeinek feltárására.
