az állam működése kerül végveszélybe a segélyek elmaradása esetén.
Az ukrán kormány ideiglenes megoldásként újabb adókat vetett ki a pénzintézetekre, néhány adóbevételt átcsoportosított és belföldi hiteleket vett fel a költségvetési kiadások fedezésére; ezek a megoldások azonban csak ideig-óráig biztosítják az állami lélegeztetőgép működését. Japán 1,5 milliárd dolláros csomagot küld segítségképpen, a tavalyról megmaradt maradványösszegek is átcsoportosíthatók, az adományokból is csorog be valamennyi, így Kijev valahogy túléli az első negyedévet, amelyhez alaphangon 8 milliárd dolláros költségvetéssel kalkuláltak.
Ami azután történik, az az amerikai és európai segélyösszegek folyósításától vagy beragadásától függ. Amennyiben nem, vagy csak részben érkeznek meg, Ukrajnának a pénzügyi önellátásért vívott küzdelemre kell koncentrálni. Nehéz, ha nem lehetetlen küzdelem lesz. Onnantól ugyanis a katonai kiadások mellett az állami működtetést is saját erőből kellene finanszíroznia, ami nagyjából el is döntheti a háború sorsát. Miután a kijevi vezetés óriási léptékű, több száz ezer embert érintő besorozási akcióra készül, a védelmi költségvetés súlyos problémákkal szembesül:
egyetlen katona kiképzése és harcba küldése évi 26 ezer dollárba kerül, amelyre egyszerűen nem lesz fedezet.
Zelenszkijnek választania kell majd: vagy háborúzik, vagy biztosítja az állam alapfunkcióinak a működését. A kettő együtt csak és kizárólag az EU-s és a washingtoni források áramlásával lehetséges.