A gáz góliátjai: Európa küzdelme az energiaellátásért

Európa elkerülte a gázellátás teljes összeomlását, de ennek nagy ára volt

Az orosz–ukrán háború és a rá válaszul hozott EU-s szankciók kapcsán veszélybe kerülő európai energiaellátás széles körű pánikot váltott ki 2022 közepén: szakmai előrejelzések kétévnyi súlyos megszorításokat és az elmúlt évtizedek legnagyobb gazdasági és megélhetési válságát vizionálták – nem is alaptalanul. A helyzet mégis jobban alakult a várakozásoknál, elsősorban a rendkívül enyhe tél, a földgázhasználat csökkentésére és alternatívákra való áttérésre irányuló intézkedések, valamint a gáztárolók sikeres feltöltődése révén – ahogy a Makronóm Blogon is olvasható. Ennek következtében a McKinsey elemzése szerint az európai gázfogyasztás a 2021-es adatokhoz képest rekordmértékben, 11 százalékkal, azaz 57 milliárd köbméterrel csökkent, amit főként az épületek 15 százalékos, és az ipari szektor 18 százalékos gázfogyasztás-csökkenése idézett elő, míg az elektromos energia gázfelhasználása továbbra is változatlan maradt.

A kontinens elsősorban annak köszönheti, hogy elkerülte a gazdasági tevékenység erőteljes lassulását, hogy a gázpiacot a megnövekedett cseppfolyósított földgáz (LNG) behozatalával, a háztartási kereslet csökkenésével, az ipar energia hatékonyságának növelésével, valamint sajnálatos módon bizonyos esetekben üzembezárásokkal volt képes kiegyensúlyozni.

A fűtési igény csökkenésének egyik sajnálatos következménye, hogy Európában az idei tél során az Economist becslése szerint több ember vesztette életét, mint a koronavírus-járvány idején, emellett pedig tízezrével szűntek meg a munkahelyek, főként az energiaigényes iparágak, mint például a műtrágya-, a vegyipar és az acélipar, jelentős termeléscsökkentése nyomán: 2022 második felében az európai alumínium- és cinktermelés teljes termelési kapacitása a háború előtti 90-95 százalékos bázisértékéről 70-80 százalékos szintre csökkent, míg a műtrágyagyártás esetén a kapacitás a háború előtti 80 százalékos szintről a harmadik negyedévben 30 százalékra esett vissza. 

A folyamatos energiaellátásnak súlyos költségei vannak: az orosz gáz aránya az EU-s importban a korábbi 40 százalékról jelenleg 10 százalék alá esett, a hiányzó földgázszükségletet pedig Amerikából, Afrikából és a Közel-Keletről származó cseppfolyósított földgáz (LNG), valamint a norvég, algériai és azerbajdzsáni vezetékes gáz próbálja kiegyenlíteni. Következésképpen Európa fosszilis energiahordozókra (kőolaj, földgáz és szén) irányuló költései az energiaárak robbanása miatt 2022-ben a korábbi évi összeg 2,6-szeresére, azaz a teljes európai GDP 4 százalékáról (700 milliárd euró) a 10 százalékára (1800 milliárd euró) nőttek.

Mindenesetre az a számokból is látszik, hogy az USA-nak kimondottan kedvezett az Európában hiánycikké váló földgáz: a kontinens 2022-ben az amerikai LNG-export elsődleges célpontjává vált, a teljes export 64 százalékát adva. Ezen belül is négy országba – Franciaországba, az Egyesült Királyságba, Spanyolországba és Hollandiába – áramlott be az eddig megszokottól jóval drágább amerikai LNG 74 százaléka.

Ha ez nem lenne elég, az előrejelzések szerint tartósan fenn fog maradni egy másfél-kétszeres árkülönbözet a korábbi évekhez képest (1. ábra). Mindez azt jelenti, hogy a korábbi kétszeres energiaár különbözet az USA és Európa között ötszörösre emelkedett, és legjobb esetben is három-négyszeres különbség marad fenn tartósan, ami az európai ipar kiárazódását, versenyképességének további romlását jelenti. A gázellátási zavarok és az ezekből adódó gázárnövekedés veszélye még mindig fennáll, amit főként az LNG iránti igény és az Oroszországból származó vezetékes gáz volumene határoz meg: az ázsiai kereslet emelkedése potenciálisan 8 százalékkal (35 milliárd m³) csökkentheti az európai gázellátást, míg az orosz gáz teljes importjának megszüntetése további 6 százalékkal (25 milliárd m³) mérsékelheti azt.

Az LNG iránti ázsiai kereslettel együtt nő az ellátásbizonytalanság

Az Ázsiába tartó LNG-import – azon belül is elsősorban a Kínába irányuló – a zéró-Covid-stratégia következtében 2022-ben 20 százalékkal visszaesett, ami nagyobb mennyiségű LNG-szállítmány irányítását tette lehetővé Európába. A kínai gázimport azonban 2023 márciusában újra növekedési pályára állt, és az előző évhez képest várhatóan 10-15 százalékkal fog nőni, ami azt jelenti, hogy Európának ebben az évben már meg kell küzdenie Kínával a korlátozottan rendelkezésre álló LNG-ért.

Az LNG jelenleg Európa gázimportjának kétharmadát teszi ki, és a 2022–2023-as fűtési szezonban a gázszükséglet mintegy egyharmadát fedezte. 2022 januárja és szeptembere között az EU-ba irányuló legnagyobb LNG-exportőrök az Egyesült Államok (44 százalék), Oroszország (17 százalék) és Katar (13 százalék) voltak. 

Nem lehet tovább mérsékelni a keresletet, a kínálatot kell növelni

Jelenleg az európai TTF-gázár 31-35 euró/megawattóra körül jár: ilyen alacsonyan legutóbb 2021-ben volt, miközben 2022 augusztusában a 330 eurós értéket is túllépte. A Goldman Sachs és a Boston Consulting Group előrejelzése szerint azonban az ár az év végére visszatérhet 100 euró körüli szinte.

A gázárakban bekövetkező változások jelentős mértékben kötődnek a keresleti oldal dinamikájához, amit sok tényező befolyásolhat, ugyanakkor azt is látni kell, hogy az ipari teljesítmények további mérséklése a kontinens gazdasága számára már katasztrofális következményekkel járna: a legnagyobb energiafogyasztó iparágak, mint a műtrágyagyártás, a vegyipar és az acélgyártás, már 2022-ben is számottevő kibocsátáscsökkentésre voltak kénytelenek, és a McKinsey által végzett vizsgálat szerint az ipari szektorban működő cégek 57 százaléka nem lenne képes a gázfogyasztás további csökkentésére a következő két évben, miközben a termelési szintet stabilan kell tartania. Ez arra is rávilágít, hogy

A megfelelő erőforrások biztosítása tehát kiemelt jelentőséggel bír, és az előrejelzések szerint, ha helyesen kezeljük (2. ábra: kedvező eset), képesek lehetünk csökkenteni a további energiapiaci zavarok kockázatát. Európa a kereslet csökkentése terén nagy árat fizetett, de sikeresnek bizonyult, azonban az ellátási oldal megerősítése és a források diverzifikációja további kihívásokat jelent a politikai döntéshozók számára.

A cikk eredetileg a Makronóm Blogon jelent meg.

Címlapfotó:123rf.com