A globális pénzügyi válság idején, még 2008-2009-ben, az UBS 6 milliárd frankot kapott a kormánytól, és 54 milliárd franknyi kockázatos eszközt különített el a központi bank által támogatott alapba.
Bár a svájci kormány a 2008-as válságot követően új, „túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen” szabályozást vezetett be a bankok számára, de a jogszabály nem tudta ellensúlyozni a botrányok és a vezetési zavarok folyamatos sorát, amelyek folyamatosan rombolták a befektetők bizalmát a Credit Suisse iránt.
A szakértők szerint rendszerszinten jelentős bankoknak holdinggá kellett volna alakulniuk, ez a lehetőség az utolsó pillanatig nyitva állt a Credit Suisse számára – sőt, ezt írta elő a friss törvény. Ez elvileg megkönnyítette volna az üzletágak tiszta szétválasztását, és megvédte volna a hazai lakossági banki tevékenységeket a kockázatosabb ügyletektől. Elméletileg a Credit Suisse esetén, az új szabály szerint, immár minden más részt felszámoltak volna, hogy megelőzzék a svájci pénzügyi rendszer összeomlásának kockázatát.
A svájci kormány azonban úgy döntött, hogy mégsem hajtja végre a jogszabályt, és ehelyett inkább a feltehetően olcsóbb, gyorsabb és kevéssé fájdalommentes egyesülést szorgalmazta. Ugyanakkor tulajdonképp saját szabályait rúgta fel, ami könnyen bizalomvesztéshez vezethet a világ egyik legjelentősebb pénzügyi központjának megítélésénél.