Az egykori német külügyminiszter szerint a jövőben öt hatalom határozza meg a nemzetközi rendet. Ismerjük meg Joschka Fischer minapi gondolatmenetét.
A zöldpárti Joschka Fischer 1998 és 2005 között volt Németország külügyminisztere. Meggyőződése szerint a nemzetközi rendben visszatér egy a 19. századihoz hasonló (Oroszország, Poroszország, Franciaország, Nagy-Britannia, Ausztria) pentarchia. A hidegháborút követő bipoláris világrend végleg megszűnik, az USA, Kína, Európa, India és Japán fogja leginkább befolyásolni a történéseket a jövőben, és – nem meglepő módon – a csoporton belül a két legdominánsabb szereplő az USA és Kína lesz.
Egy új globális pentarchia (ötpólusú hatalom) kialakulása a folyamatos válságoknak tulajdonítható. A pandémia berobbanásától kezdődően a válságok gyakorlatilag egybefolynak, ami korábban sokkal ritkábban fordulhatott elő. A koronavírus-világjárvány, a megugrott energiaárak, az infláció visszatérése a fejlett és fejlődő gazdaságokban egyaránt, a megszakadt ellátási láncok, az orosz-ukrán háború és az éghajaltváltozás olyan válságjelenségek, amelyek együttesen eredményezik az új globális világrend megszületését. A volt politikus szerző szerint a hidegháború időszakára jellemző bipoláris világrend eltűnt, és helyét fokozatosan ez a fajta pentarchia fogja átvenni a világpolitikában.
A jövő nagy kérdése a nemzetközi térben természetesen ma Oroszország jövője. A jelenlegi állás szerint Oroszország jövőbeli státusza, kapacitásai és stratégiai helyzete a háború kimenetelének függvénye. Fischer szerint Oroszország azért fog elbukni, mert a múltban él Putyin, aki a háborúval a 20. századi állapotokat akarja visszaállítani. Viszont Fischer meggyőződése, hogy nem az a kérdés: beszélhetünk-e orosz katonai vereségről, hanem, hogy az mikor fog bekövetkezni.
Jelen állás szerint meggondolatlanság jövőbeli jóslatokba bocsátkozni, hiszen úgy tűnik, messze még a háború vége. Kérdés, hogy egy orosz vereséget túlélne-e Putyin rezsimje, vagy Oroszország számára a vereség a belső hanyatlás és a szétesés újabb útját nyitja meg.
Amíg nincsenek válaszok ezekre a kérdésekre, addig arra sem kaphatunk feleletet, hogy Oroszország megpróbálja-e fenntartani hegemonisztikus igényét Eurázsia és Kelet-Európa nagy részére. Ha ezeket a törekvéseit Oroszország feladná, azzal világhatalmi szerepének befellegezne. De még ezzel együtt is egy megalázott Oroszország továbbra is az instabilitás fő forrása maradna az új világrendben, különösen Európa számára. A háborúval ugyanakkor világossá vált az is, hogy Oroszország számára saját nukleáris arzenálja már nem elegendő ahhoz a 21. században, hogy bebiztosítsa geopolitikai státuszát. Az orosz gazdaság pedig fokozatosan gyengül, különösen miután a világ többi része lépésről-lépésre leáll a fosszilis tüzelőanyagokról, illetve Európa részben alternatív olaj- és gázbeszerzési források után néz. Ezzel az orosz gazdaság gerince kerülne veszélybe.
Nagy-Britannia mindeközben egyre inkább elveszti nagyhatalmi státuszát belső gazdasági problémái miatt, amit a Brexit és a sorozatos kormányválságok súlyosbítanak: gyenge termelékenység és versenyképesség, növekvő infláció, ami miatt a fizetések reálértéke zuhan, növekvő munkanélküliség, kamatemelések.
India feltörekvő hatalomként szembetűnő: egyes felmérések 2050-re azt jósolják, hogy a fél földrésznyi, jelenleg 1,375 milliárd lakosú állam a világ harmadik legnagyobb gazdasága lehet. Hatalmas munkaerejével egyre inkább bekapcsolódik a globális alacsony hozzáadott értékű, munkaigényes iparágakba.
Míg Oroszország éppen a fentebb kifejtett törékenysége miatt jelent kockázatokat majd a jövőben is, vele szemben Kína éppen a növekvő gazdasága és hatalma révén jelent kockázatokat. A 2000-es évek elején kezdődött hatalmas globalizációs hullámnak köszönhetően Kínának sikerült kiemelkednie a szegénységből, és újrapozicionálnia saját magát.
A 2008-as globális pénzügyi és gazdasági válság pedig részben hiteltelenné tette a nyugati világot, amire válaszul Kína kibővítette saját globális vezető szerepét. Ennek az lett az eredménye, hogy
Ellenkezőleg: a kínai globális felemelkedés tükrözi az USA és a Nyugat által uralt világ piacokra történő integrációt, miközben jelentős befektetéseket hajt végre a Nyugattal való versenyben technológiai és tudományos területen.
A kínaiak ugyanakkor a katonai beruházásaikat sem fogták vissza, de nem engedték azt sem, hogy a védelemre és a biztonságra fordított kiadások minden mást kiszorítsanak.
– állítja Fischer.
Miközben Oroszország diplomáciai értelemben elszigetelődött, addig Kína centrális szerepet játszott az összes releváns globális megbeszélésben és a végső közlemény kialakításában. Igaz, az ukrajnai háborúval kapcsolatban több olyan nagy ország nem állt be a Nyugat által diktált irányvonal mögé, mint Kína és India. Ezek az országok kihasználták az alkalmat, hogy érezhetően elhatárolódjanak az oroszoktól, helytelenítve a háborús és nukleáris fenyegetést. Amennyiben Joe Biden és Hszi Csin-ping közt a november közepi G20 csúcson elindult háttérmegbeszélések eredményre vezetnek, az azt jelentené, hogy megnyílt az út a kínai-amerikai feszültségek levezetésére, valamint az immár 21. századi nézőpontból felépített nemzetközi kapcsolatok átalakítására.
A Balin tartott G20 csúcstalálkozó tehát bizakodásra adhat okot, habár sokkal több előre lépésre lesz szükség a globális együttműködés felé. Jelenleg a két legnagyobb válságot: az ukrajnai háborút és a klímaváltozást csak úgy lehet leküzdeni, ha a világ kulcshatalmai megtalálják az együttműködés módját, új alapokra helyezve azt – von konklúziót a volt német külügyminiszter.
Borítókép: MTI/EPA/Pool/Ludovic Marin
Jövő hét szerdán Brüsszelben kerülhet sor a találkozóra Mark Rutte NATO-főtitkár és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök között, amely a békefenntartó erők Ukrajnába küldésének lehetőségeiről fog szólni.
Egyik napról a másikra jobb helyzetbe fog kerülni a keleti szomszédunk.
A kínai vállalatok uniós üzleti környezetre vonatkozó minősítése az ötödik egymást követő évben romlik. A beruházók és a kereskedők elsöprő többsége szerint az EU-s piac már se nem tisztességes, se nem nyitott.
Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a bejelentett drónészlelések nemzetbiztonsági vagy közbiztonsági fenyegetést jelentenének.
Európát valójában a brüsszeli bürokraták árulták el, véli a többség.
Nem kellett volna bezárni az atomerőműveket a miniszterelnök szerint.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
