Hétfőn az utolsó francia katona is elhagyta Malit. Az Európai Unió már korábban megszakította misszióját az országban, a németek pedig a múlt héten jelentették be, hogy ezentúl nem vesznek részt az ENSZ-küldetésben, ők is távoznak.
Pósa Tibor írása a Makronómon.
Mindebből egyértelműen látszik, hogy nyugati katonákat nem szívesen látnak az országban. A különböző terrorcsoportok már meg is kezdték a gyenge lábakon álló bamakói rezsim nyomáspróbáját. Ki fog az ország biztonságáról gondoskodni? Hát majd az oroszok, a Wagner-csoporttal az élen.
A hét első napján véget ért a Barkhane-hadművelet, az utolsó francia katona is elhagyta Malit. Ez a dátum nem kerül fel a francia hadsereg dicsőségtáblájára, de végül is nem ők a felelősek a művelet csúfos fiaskójáért. Ez a kivonulás sokkal inkább a politika sara. A jelenlegi mali vezetéssel a kapcsolatok annyira megromlottak, hogy Emmanuel Macron elnök február közepén a végleges csapatkivonás mellett döntött. Ebben nagy szerepet játszott az a tény, hogy a bamakói katonai rezsim, amely puccsal ragadta magához a hatalmat, egyre elmélyültebb viszonyt alakított ki Oroszországgal.
Hogy mennyire fontos Putyinnak ez a behatolás Nyugat-Afrikába, azt jól példázza, hogy az ukrajnai háború kirobbanása után sem bolygatták meg a Maliban jelen lévő erőket, nem rendeltek haza közülük senkit.
A francia áldozatos szerepvállalás
A franciák viszont nem vágytak arra, hogy bizonyos helyzetekben alárendelt szerepet játsszanak. E hét csütörtökre volt kitűzve a végleges távozás, ezt túlteljesítették, és hétfőn a mintegy 2500 fős kontingensből az utolsó francia katona is elhagyta a gaói támaszpontot.
Különösen azt kell megakadályozni, hogy Európához oly közel létrehozzák a tisztán iszlamista államformát, a kalifátust. Ezért Afrikában sem mentek messzire. A szomszédos Nigerbe, Afrika egyik legszegényebb országába tették át a székhelyüket. A Száhel-térségben fekvő Niger fontos átkelő nemcsak a délről jövő migránsok számára, hanem a különböző muzulmán terrorcsoportok útjába is esik, amikor egyik országból a másikba szivárognak át. Az idegenlégiósoknak – ők adják a francia csapatok zömét – lesz gondjuk a jövőben is.
Tulajdonképpen az, hogy jelenleg Mali egységes állam és nem bomlott részeire, épp a majd egy évtizede kezdődött francia beavatkozásnak köszönhető. Még Francois Hollande elnöksége idején, 2013 elején kezdődött meg az előbb Serval, majd Barkhane névre keresztelt hadművelet. A francia csapatok szinte az utolsó pillanatban érkeztek meg Maliba, hogy útját állják a fővárosba igyekvő iszlám terroristáknak és tuareg követőiknek. Visszaszorították őket az ország északi részébe, de felszámolásuk hiú ábrándnak bizonyult, több franciaországnyi terület állt rendelkezésükre, ahol búvóhelyre leltek. A célzott akciók azóta sem szűntek meg, a terrorista vezetők likvidálása, a kisebb csoportok felszámolása, túszok kiszabadítása adott munkát a francia egységeknek. A hadműveletekben részt vevő francia katonák száma sosem haladta meg az 5500 főt. Ez a haderőlétszám korántsem volt elegendő ahhoz, hogy egy 1,2 millió négyzetkilométeres területet ellenőrzésük alá vonjanak. Így nem maradt más, minthogy célzott támadásokkal megkeserítsék a terroristák életét. A mali misszió kilenc és fél évében 59 francia katona vesztette életét.
Kiképzett menekülők
A bamakói vezetéssel eddig sem volt felhőtlen a franciák viszonya, ám amikor két éve katonák eltávolították az elnöki palotából Ibrahim Boubacar Keita államfőt, különösen rossz időszak vette kezdetét. Azóta a fővárosban már a második puccsista garnitúra gyakorolja a hatalmat, de talán ez utóbbi francia- és Nyugat-ellenes politikája még az elődjénél is szembetűnőbb. A mali hadseregről, a Famáról nem árt tudni, hogy a
Ám rájöttek arra, hogy milyen jól meg lehet élni abból, ha tűzfegyverüket a saját népük ellen fordítják: többször ígértek szabad választásokat, aztán a voksolás előtt mindig közbejött valami.
A tél végén először a franciák mondták ki, hogy elegük van a bamakói rezsim packázásából, kivonják csapataikat. Aztán az Európai Uniónak fogyott el a türelme, ugyanis képtelen volt szót érteni a junta vezetőivel. Áprilisban bejelentették, hogy felszámolják az EUTM-ot, az európai kiképzők tevékenységét, amelyben pár magyar katona is részt vett.
Mintegy 1200 német katona teljesít szolgálatot az ENSZ-erők mali missziójában, a Minusmában. A német Spiegel magazin beszámolt arról, hogy a berlini kormánynak nem volt könnyű a csapatok távozásáról dönteni, de figyelembe kellett venni, hogy különösen kockázatos időszak előtt állnak a Mali északi részén állomásozó katonai erők. Egy közelmúltbeli rajtaütésben a terroristák 45 mali katonát öltek meg. A térségben a Bundeswehr katonái nem rendelkeznek egyetlen szállítóhelikopterrel sem, veszély esetén a Nigerben állomásozó franciákhoz kellene fordulniuk. Az kétségtelen, hogy a németeknek vasból vannak az idegeik, olyan sértéseket nyeltek le eddig a mali kormány részéről. A legnagyobb arculcsapás – mint arról a Die Welt baloldali napilap beszámolt – az volt, amikor Annalena Baerbock német külügyminisztert, aki a német csapatok helyzetét érkezett megvitatni Mali fővárosába, egyszerűen nem fogadta helybéli kollégája. Így dolgavégezetlenül távozott Bamakóból. Legutóbb pedig megtiltották annak a német repülőgépnek Mali légterébe történő belépését, amely katonák cseréjét bonyolította volna le.
Mi állhat az ilyen és ehhez hasonló “csínytevések” mögött? Nyilvánvaló, hogy az egyszerű katonák Maliban nem bocsátottak meg azért, amit a fehér ember tett a gyarmatosítás korszakában. Mali a középkorban hatalmas és dúsgazdag birodalom volt, a büszkesége máig hat. Most is jönnek nyugatiak, a szándékaik most sem patyolattiszták. A junta tagjai egyről megfeledkeznek: vajon ki védi meg hatalmukat, ha mint tíz éve, a terroristák az ajtó előtt állnak? Az az ezer orosz zsoldos, akiket most felbéreltek? Ők valóban Európa keleti feléből jöttek, közük sincs a gyarmatosításhoz, viszont ne feledjék el, ők is fehérek.
Mindent felforgattak a közel-keleti állam irányítását átvevő lázadók, így derült fény arra, mi ment a háttérben az Aszad-klán évtizedekig tartó uralma alatt. A kulcs: a szegények kokainja.
A lándzsa hegye, azok a kiválóan kiképzett katonák, akik a legkomolyabb műveleteket hajtják végre.
Az ukránok végső elkeseredésükben egy ősi módszert vetettek be.
A most elítélt Igor Paskov adta ki a parancsot, nagy hiba volt, saját repülőjüket találták el az oroszok.
A két elfogott katona közül az egyik azt nyilatkozta, hogy vissza akar térni Észak-Koreába, míg a másik inkább Ukrajnában maradna.
A harc első heteiben meggondolatlanul vetették be őket, gyalog, páncélozott járművek és tüzérségi tartalék nélkül vágtak át a nyílt mezőkön, sötét terepszínű egyenruhájuk jól látható volt a fehér hóban.
Menczer Tamás felidézte az emlékezetes találkozását Magyar Péterrel, mely során a kommunikációs igazgató kijelentései kísértetiesen összecsengtek Radnai Márk mondataival.
A lengyel miniszterelnök bár az EP-ben Európa nagyságáról beszélt, saját hazájában „lépésről lépésre” építi le a jogállamot.
