A jelenlegi szankciós lépések gyengíthetik a dollár szerepét, mivel a piaci szereplők aggódnak, hogy a közeljövőben esetleg partnereik vagy maguk is érintettek lehetnek bizonyos korlátozásokban.
A dollár közel hét évtizede a világ meghatározó tartalékvalutája. Az USA számára mindez számos pozitív hozadékkal jár: a gazdasági előnyök mellett politikai akaratának érvényesítését is biztosítja azáltal, hogy képes kontrollálni más országok gazdasági tevékenységét, destabilizálni azok pénzügyeit és valutáit. Paradox módon pont e képesség vezethet a dollár, és ezáltal az USA világgazdasági pozíciójának gyengüléséhez. Ennek bekövetkezte azonban a megfelelő alternatíva és infrastruktúra hiányában egyelőre még várat magára.
Czeczeli Vivien írása a Makronómon.
A nemzetközi kereskedelem közel felét dollárban számlázzák, de a nemzetközi hitelek és adósságok tekintetében szintén hasonló a dollárban denominált eszközök aránya. Ez azt jelenti, hogy a tranzakciók végrehajtásának feltétele a dollárhoz és az USA pénzügyi rendszeréhez való hozzáférés, abban az esetben is, ha az ügylet egyetlen résztvevője sem az USA-hoz tartozik. Tartalékvalutára tehát a nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi tranzakciók zavartalan végrehajtása miatt van szükség.
A jegybankok a tartalékok segítségével képesek stabilizálni a nemzeti valuta értékét gazdasági sokkok esetén, illetve a tartalékok biztosítják a hitelezőket arról, hogy adósságukat fizetni tudják. A fentieknek megfelelően a legtöbb ország olyan valutában kívánja tartani a tartalékait, amelynek a piaca megfelelően mély és nyitott. Ez garantálja ugyanis, hogy szükség esetén hozzá tudnak férni a tartalékokhoz, melyet jellemzően kötvények és kincstárjegyek formájában tartanak. A kötvénypiacok között jelenleg messze az Amerikai Egyesült Államoké a legmélyebb és leglikvidebb. A dollár kitüntetett pozícióját pedig az USA gazdaságának mérete, geopolitikai súlya és a dollár alapú eszközök biztonságossága is támogatja. A fentiek egyenes következménye, hogy az USA pénzügyi szankcióinak óriási erejét a dollár meglehetősen széleskörű használata támasztja alá.
Az Oroszország elleni szankciók kapcsán azonban felmerül a kérdés: ha a dollár alapú tartalékok befagyaszthatóak, amikor azokra a legnagyobb szükség lenne, miért éri meg őket tartani? E logika pedig alternatív megoldások keresésére ösztönöz. Amennyiben ez megvalósul,
A dollár alapú rendszer az USA belpolitikai céljainak érvényesítése mellett gazdasági előnyöket is hordoz magában. A dollár és dollár alapú kincstárjegyek iránti magasabb kereslet következményeként a kamatok alacsonyan maradnak, hiszen nem szükséges magas kamatokkal növelni azok vonzerejét. Az egyre magasabb szinteket öltő adósságállomány kamatterhe tehát tartósan alacsony marad. Adott továbbá a külföldi hitelezőktől dollárban történő kölcsönzés lehetősége, vagyis az árfolyammozgások kedvezőtlen hatásainak sem kitettek.
Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy az elmúlt időszakban az alacsony kamatkörnyezet általános jelenség volt, melynek előnyeit más fejlett országok is élvezni tudták. Továbbá, az olcsó pénz adósságfelhalmozáshoz is vezethet, mely különösen veszélyes, ha a kölcsönzött pénzt nem produktív befektetésekbe csatornázzák.
A dollár hegemóniája lehetővé tette az USA számára, hogy
Emellett fontos előnyökkel jár az úgynevezett seigniorage realizálásának lehetősége. Az ország többletbevételre tehet szert azon hozamkülönböség által, amit az általa birtokolt magasabb kamatozású külföldi eszközökön realizál és amit a külföldi intézmények számára fizet az általuk megvásárolt dolláreszközök után.
A jelenlegi változó geopolitikai és világgazdasági környezet azonban felveti a kérdést, hogy képes-e az USA megtartani e pozíciójából fakadó előnyöket.
A tartalékvaluta státusz jelentős gyengülése hosszú folyamat, mindazonáltal a háborús események tipikusan egy olyan jelenségek, ami jelentős változásokat idézhetnek elő. A jelenlegi szankciós lépések előmozdíthatják a dollár szerepének mérséklődését, hiszen nő a piaci szereplők aggodalma, hogy a közeljövőben esetleg partnereik vagy maguk is érintettek lehetnek bizonyos korlátozások által.
Amennyiben egyre több ország igyekszik mérsékelni a dollártól való függőségét, úgy az a hálózati externáliák visszafordulását eredményezhetik. Az emberek hozzászoktak, hogy a nemzetközi tranzakciókban a dollárt használják, és partnereik pedig hajlandóak elfogadni azt. Minél többen használják az adott eszközt, annál inkább nő az előnyök mértéke, és kiépül egy megbízható hálózat. A folyamat azonban visszafelé is működhet: ha egyre többen távolodnak el a dollár alapú rendszertől, akkor az ebből származó hasznosság jelentősen visszaesik és új rendszerek kezdenek kiépülni. Bár
Emellett az USA-éhoz hasonló mély és likvid pénzpiacok létrehozása ugyancsak nem egyik napról a másikra történik.
Azt, hogy az amerikai dollár leváltása még várat magára több tényező is erősíti, köztük paradox módon maga Kína, aki több ezer milliárdos devizatartalékaiban a legnagyobb arányban birtokol dollár alapú eszközöket. Képességük és hajlandóságuk egyaránt megkérdőjelezhető, hogy valóban megszabadulnának-e az USA adósságpapírjaitól.
J. Paul Getty szavaival élve: „Tartozz a banknak 100 dollárral, az a te problémád. Tartozz a banknak 100 millió dollárral, az már a bank problémája lesz.” Kína 3000 milliárd dollárt is meghaladó külföldi valutatartaléka ebben a kontextusban hirtelen sokkal inkább gyengeség, mintsem erősség.
Ehhez azonban meg kell győznie más országokat, hogy kínai valutában tartsák tartalékaikat.
Az elsőre legesélyesebbnek tűnő kihívó, Kína szerepe egyelőre nem egyértelmű. A renminbi globális használata bár folyamatosan emelkedik, a nemzetközi pénzügyekben továbbra is marginális szerepe van. Emellett a kínai gazdaságban továbbra is erős a pénzáramok feletti kontroll. A kínai fizetőeszköz továbbá nem szabadon átváltható, a tőkemérleg liberalizálása csak óvatos léptékben történik, a befektetők kínai intézményekbe és jogbiztonságba vetett bizalma pedig meglehetősen alacsony.
Nagyobb potenciál rejlik a kínai digitális valuta fejlesztésében, globális pénzügyekben történő térnyerésében, és ezáltal a USD alapú finanszírozás diverzifikálásában. A Goldman Sachs előrejelzése szerint a digitális jüan felhasználóinak száma a következő évtizedben elérheti az 1 milliárd felhasználót.
Tekintettel arra, hogy Kína súlya a globális gazdaságban meglehetősen nagy, megfelelő gazdasági és pénzügyi strukturális reformok mellett
Benn Steil, A Bretton Woods-i csata című könyv szerzője szerint a kínaiak talán hasonlóan látják ma az USA-t, mint az USA látta a 40-es években a briteket: gazdasági és politikai problémákkal szembesülő nagyhatalom, veszélybe kerülő globális pozícióval.
Nem szabad azonban arról sem megfeledkezni, hogy a Kína elleni esetleges szankciók következtében a kínai tartalékvalutával rendelkező országok valutájuk hasonló mértékű leértékelődését és más pénzügyi problémákat tapasztalnának. Továbbá, Kína ugyanúgy alkalmazhat szankciókat, ami miatt sok ázsiai ország számára kevésbé lenne vonzó, mint az USA.
Az euró, mely a második leginkább használt tartalékvaluta vonzerejét csökkenti az egységes európai kötvénypiac hiánya. Bár a Covid-19-et követően megvalósult a közös adósságkibocsátás, a fiskális integráció továbbra is gyenge lábakon áll, a politikai unió esetleges megvalósulása pedig ugyancsak számos bizonytalanságot hordoz magában. A japán jen kapcsán pedig a gazdaság több évtizedes gyengélkedése jelenti a problémák alapját.
A domináns tartalékvaluta státusz megszerzésére irányuló törekvéseket gyengítik a nemzeti és globális gazdaságpolitikák közötti feszültségek is, melyet a Triffin dilemma ír le.
E jelenség tehát alapvető változásokat követelne meg a merkantilista politikát folytató Németország, Kína, vagy Japán oldaláról.
A kriptovaluták szintén reális alternatívaként merülhetnek fel, kiszámíthatatlan árfolyammozgásuk miatt azonban egyelőre nem tekinthetőek megbízható eszköznek. Habár, a mögöttes technológiák jóval egyszerűbbé és olcsóbbá tennék az egyes országok valutái közötti átváltásokat, s így a pénzügyi tranzakciókat is.
A dollártól való függés mérséklésre tett törekvések már a jelenlegi orosz-ukrán háborús helyzetet megelőző években megindultak, de a jelenlegi szankciók tovább veszélyeztetik a dollár hegemóniáját.
Kína és Oroszország már 2014 óta jelentősen csökkentette kétoldalú kereskedelmében a dollártól való függőségét. A 2018-as Irán elleni szankciók nyomán az USA szövetségesei, köztük Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság is alternatív rendszerek fejlesztését szorgalmazta, hogy tovább folytathassa a Teheránnal való kereskedelmét. Kína és Oroszország egyes partnerei, mint például Törökország vagy India szintén elkezdte növelni a nemzeti valutáikban történő kereskedésüket. India és Oroszország nyersolajat és más termékeket érintő kereskedelme pedig egy rúpia-rubel alapú séma mentén valósul meg. Szaúd-Arábia és Kína mindeközben az olajvásárlások jüanban történő megvalósításáról értekezik.
Más kezdeményezések szintén az alternatív rendszerek kiépítését igazolják. Ilyen a BRICS részéről létrehozott New Development Bank, ami a tervek szerint az IMF és a Világbank alternatívájaként kíván funkcionálni. Megemlíthető továbbá az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (AIIB), a Sanghai Együttműködési Szervezet, vagy az Oroszország vezette Eurázsiai Gazdasági Unió, ami szorosan kapcsolódik a Kína Egy Övezet Egy Út kezdeményezéséhez, amely ma közel 140 országban van jelen különféle beruházások és infrastrukturális projektek által.
Kínában továbbá a CIPS (Cross-Border Interbank Payment System, mely a SWIFT alternatívájaként létrehozott rendszer) gyors fejlődést mutat, s 103 országból közel 1300 bank és pénzügyi szerv csatlakozott hozzá. 2022-ben a jüan a világ negyedik fő tranzakciós valutája lett az USD az euró és a brit fontot követően.
A fentiek következtében logikusan merült fel a kezdeményezés, hogy az USA-nak is meg kell teremtenie a saját digitális valutáját, hogy megtartsa a dollár nemzetközi fizetésekben való elsődlegességét. A kilátásokat tekintve elmondható, hogy Kína egyelőre még nem tud megfelelő alternatívát nyújtani, ez pedig azt eredményezné, hogy nem egy domináns valuta térnyerésére kell számítanunk, hanem számos szereplő fokozatos térnyerésére. Vagyis, ahogy arra az IMF vezető közgazdásza Gita Gopinath utal, a pénzügyi rendszer fragmentálódásának veszélyével kell számolni. A jelenlegi tökéletlen (egy domináns szereplővel rendelkező) rendszer a hálózati hatásokon keresztül közös prosperálást tesz lehetővé, ami ez esetben megszűnne. A változásokat magában foglaló folyamatok kétségtelenül elindultak, azonban egyelőre várhatóan továbbra is a dollár marad a csúcson – habár egyre inkább megkérdőjelezhető, meddig a pontig.
„A magyar választóknak fel kell ismerniük, hogy ez a gyűlölet nem a megoldás, hanem maga a katasztrófa” – hangsúlyozta összeállításában a Transzparens Újságírásért Alapítvány.
Zürichi kerekasztal-beszélgetés az európai demokráciáról, értelmes politikai vitákról és persze Magyarországról.
Karácsony Gergely támogatja a Tisza Párt adópolitikáját, azt azonban nem tudja ő sem, hogy mit titkol Tarr Zoltán, pedig rendszeresen egyeztetnek.
A német cégek védekezésre kényszerülnek: szerintük minden jogszabályt és embargót betartanak.
Rámutatott a Faktum az elemzésében, hogy az euró nem cél, hanem eszköz.
A döntés azonnali politikai következményekkel járt.
Nem bírják a költségnövekedést.
Minden jó volt, amíg meg nem jelent a Tisza-vezér.
