Rádöbbentek az amerikaiak, hogy már nem világelsők a tudományban: pénz, tudás és bizalom is kellene

Így fel is vetődik a kérdés,

Számos olyan tényezőt emelnek ki, amelyeket alapvetőnek tartanak az egészséges amerikai kutatási környezet fenntartásához. Fenn kellene tartaniuk az alapkutatásban az elsőséget; faji, nemi és földrajzi szempontból változatosabb tudományos munkaerőt kellene támogatniuk; vagy támogatniuk kellene a főiskola előtti magas színvonalú természettudományos és matematikai oktatást.

Emellett szorgalmazzák az akadémia és az ipar közötti kapcsolatok szorosabbra fűzését, a határok nyitva tartását a nemzetközi partnerségek előmozdításáért, valamint az etikus kutatási gyakorlatok előmozdítását.

A Science a kérdéskörben megszólította Julia Phillips fizikust, az amerikai Nemzeti Tudományos Tanács indikátorokat felügyelő bizottságának elnökét, aki szerint nem lesz könnyű elérni ezeket a célokat, utalva a bizonytalan költségvetési légkör miatti akadályokra, illetve a kutatások külföldi befolyástól való megvédéséről kavargó vitákra.

Phillips véleménye, hogy

Úgy gondolja, az USA-nak el kellene döntenie, mely területen nem engedheti meg, hogy a második számú szereplő legyen.

A kiadásokban is lemaradt USA

Phillips prioritásai között szerepel a szövetségi kormány pénzügyi támogatásának fenntartása az alaptudomány számára, mondva:

De nem nagyon reménykedik, látva a kormány gyakorlatát az elmúlt évtizedekben. Abban sem nagyon bízik, hogy nagyobb költségvetési kerethez jutnának, hogy GDP arányosan is növekednének a kutatásra fordított kiadások.

Az amerikaiak döbbenetét erősítheti az a tény, hogy egy friss felmérés szerint globális mértékben Kína költi a legtöbbet a kutatási kiadásokra.

Őket követi az EU (17%), Japán és Dél-Korea együttesen (9%), illetve a többi ázsiai állam (7%).

Bizalmatlanság a kutatásbiztonságnál

Phillips úgy véli, hogy az akadémiai vezetők és az amerikai hírszerző szervezetek között a bizalom hiánya feszültséget okoz, mivel

Emellett, például a Kongresszus tagjai és a szövetségi biztonsági ügynökségek azzal vádolják Kínát, hogy úgy erősíti kutatási kapacitásait, hogy amerikai tudósokat csábít el a felfedezéseik megosztására. (Mintha ez nem lenne bevett gyakorlat más államoknál.)

Egyesek az amerikai egyetemi adminisztrátorokat hibáztatják. Szigorúbb felügyeletet szorgalmaznak, amelyek megkövetelik a kutatóktól, hogy felfedjék a külföldi finanszírozást.  

Az egyetemek visszavágnak, szerintük, a bűnüldöző szervek tisztviselői gyakran visszatartanak információkat a campusaikat fenyegető potenciális veszélyekről, illetve, hogy a kormány 3 éve elindított Kínai Kezdeményezése a kínai származású kutatók tisztességtelen faji profilalkotását indította el.

A valós helyzetet árnyalja az a kép, hogy az Egyesült Államokban dolgozó, Ph.D fokozattal rendelkező informatikusok és mérnökök többsége nem Amerikában született. 

Ennek tükrében sokféle gondolatkísérletre adhat lehetőséget, hogy a társadalom- és viselkedéstudományok kutatói közül csak 20,6 százaléka idegen.

Egy ennyire kiélezett geopolitikai közegben az ilyen típusú vitának van racionalitása, de ez kétségkívül súrlódásokhoz vezet, ami nem erősíti a teljesítményt.  

A természettudomány oktatása „borzasztó” állapotban van

A jelentés rámutatott az általános és középiskolai oktatás súlyos és tartós egyenlőtlenségeire.

Például a szegény, színes bőrű tanulókra, akik alacsonyabb pontszámot értek el a standardizált teszteken, mint a fehér és az ázsiai tanulók, és nagyobb valószínűséggel tapasztalatlan természettudományos és matematikai tanárokkal rendelkeznek. Phillips szerint, továbbra is támogatnia kellene a természettudományos oktatás javítására irányuló erőfeszítéseket, de elismeri, hogy a szövetségi kormánynak korlátozott lehetőségei vannak ezen a területen.  

A pontszámok is mutatják, hogy például az ázsiai és fehér nyolcadik osztályos tanulók messze felülmúlják a fekete és latin tanulókat matematikában, és a szegénység tovább növeli a különbséget.

Regionális egyenlőtlenség

Az NSF évtizedek óta törekszik arra, hogy olyan támogatási folyamatokat alakítson ki, amelynek eredményeképpen, a forrásainak nagy része ne csak az ország keleti és nyugati partjain lévő viszonylag maroknyi intézményhez kerüljön. A versenyképes kutatás ösztönzésére 40 éve alapítottak programot, amelynél máshol is próbálnak kutatási kapacitásokat kiépíteni, és mára már az államok felében jelen van. Az NSF költségvetése komoly részét irányítja a kevésbé fejlett államok kutatási infrastruktúrájának fellendítésére.

Phillips szerint, bár az NSF törekszik is arra, hogy a támogatottak körét szélesítse, de meg kell birkóznia azzal, hogy vajon az oda folyósított forrásoknak lesz-e hatása. Nem eldöntött, hogy az adott régióban a szabadalmi tevékenység változása, vagy a tudományos és mérnöki állások számának növekedése adhat pontos képet a hatékony forrásfelhasználásról.