Az elszabadult infláció: amikor a vállalatok a fogyasztókkal fizettetik ki a termelői többletköltségeket

A fogyasztók fizetik ki a termelés többletköltségeit

A fogyasztói árindex (CPI) – amely egy előre meghatározott árukosár növekedési ütemét méri – olyan szintre ugrott, amelyre 1982 márciusa óta nem volt példa. Akkoribban egy idő után leállt a tartós árszínvonalnövekedés, manapság viszont úgy tűnik, hogy az infláció egyre feljebb tart és ami a legfontosabb, hogy a termelők inflációja jóval magasabb, mint a fogyasztóké, kezdi Mike Patton közgazdász elemzését a Forbes hasábjain.

A közgazdász rámutat, hogy a fogyasztói árindexen (CPI) kívül egyaránt fontos ráfigyelni a termelői árindexre (PPI) is – amely a „termelők inflációját” mutatja – és általában alacsonyabb szinteken ingadozik. Valójában az elmúlt 10 évben

mutat rá Patton, aki hozzáteszi, hogy még akkor is, amikor a termelői infláció gyorsabban növekedett a különbségek minimálisak voltak.

Manapság azonban a helyzet teljesen más, hiszen a termelői árindex (narancssárga vonal) sokkal magasabb, mint a fogyasztói árindex (kék vonal), ami röviden azt jelenti, hogy

emeli ki az Integrity Wealth Management befektetési tanácsadó cég elnöke.

Patton hangsúlyozza, hogy amikor a termelők kénytelenek többet fizetni áruik előállításáért – ahogyan most – két választásuk van: egyrészt felszívhatják a többletköltségeket, ami csökkentené profitjaikat, vagy megpróbálják átruházni ezeket a többletköltségeket a fogyasztókra. Mivel a vállalati profit a részvényárak éltető eleme, valószínűbb, hogy

emeli ki a közgazdász.

A monopolkapitalizmus kapzsisága

Patton elemzésében is kiemeli, hogy a koronavírus által okozott válság utáni túlkereslet, a termelési láncok diszfunkciója, ahogyan az amerikai jegybank (FED) felelőtlen monetáris politikája is hozzásegített a tartós árszínvonalnövekedéshez, de amellett sem lehet elmenni, hogy az óriási, globális erővel rendelkező vállalatok a jelenlegi „infláció-krízist” lehetőségként használják fel a profitjuk növelése érdekében.

Ugyanis egyre többen felhívták a figyelmet arra, hogy

– erre mutat rá az Axios nevű gazdaságpolitikai portál, ahogyan a CBS News de még a Bloomberg is.

A Makronómon pedig már többször is kiemeltük, hogy ahány közgazdász, annyi magyarázatot lehet találni az infláció okairól, viszont a főárammal szembeni azon gondolatot is bemutattuk, hogy az óriási vállalatok kapzsisága is lényegesen hozzájárult az infláció dinamikus növekedéshez is.

Erről számolt be Robert Reich, a Clinton adminisztráció volt munkaügyi minisztere, aki szerint gazdasági koncentráció zajlik, ami azt jelenti, hogy az amerikai gazdaság viszonylag kevés, az áremeléshez szükséges eszközökkel és piaci erővel bíró vállalat kezében összpontosul.

Az infláció problémát jelenthet a fogyasztók számára, de a valódi kihívás a verseny hiánya, mondta Reich.

Reich-on kívül, már a Business Insider is arról cikkezik, hogy a növekvő infláció leple mögött a legnagyobb óriáscégek valójában szép csendben emelik a profitjukat. Sok esetben szó sincs arról, hogy az elszabaduló költségek miatt kellene emelni az árakat. A mára kialakult inflációs hangulat viszont alkalmas arra, hogy a legnagyobb piaci erejű cégek olyan lépésekre szánják el magukat, amit eddig nem tudtak és nem mertek megtenni, írtuk a Makronómon.

Hasonló gondolatokat osztott meg Servaas Storm, a Delft-i Műszaki Egyetem munkatársa is, aki Lynn Parramore, az Institute for New Economic Thinking (INET) New York-i nonprofit agytröszt kutatójának kérdésére válaszolva, rámutatott, hogy

Ráadásul arról is beszámoltunk, hogy míg az inflációs időszakban a hatalmas multinacionális vállalatok még lehetőséget is találnak a profitjuk növelésére , a kis- és közép-vállalkozások komoly kihívásokkal néznek szemben.