A páros 2011 és 2014 között tette közzé kutatásuk eredményét, miszerint a fiatal egerek vére javítja az idősebb egerek agyi működését. Az elmúlt hat évben 8000 olyan fehérjét azonosítottak a vérben, melyek terápiás lehetőséget biztosítanak olyan életkorral összefüggő betegségek kezelésére, mint az Alzheimer- és Parkinson kór.
Az öregedés kijátszása
Az idősebb emberek általában jógáznak és odafigyelnek étkezésükre, hogy formában maradjanak. A Szilícium-völgyben azonban saját megoldásuk kifejlesztésén dolgoznak az öregedés folyamatának kijátszására.
Amikor öregszünk, immunrendszerünk leromlik, ami egy alacsony szintű gyulladásos állapotot hoz létre a szervezetben, elnyomva a sejtregenerálódást, ezzel fájdalmat okozva. Mivel sejtjeink számára már nem termelődik elég energia, a nehezen elnyert plusz éveket délutáni szunyókálással töltjük. Izomtömegünk összezsugorodik, csontjaink pedig egyre törékenyebbek lesznek. Röviden, testünk elkezd szétesni.
Az első kísérlet, ami azt mutatta, hogy az öregedés biológiájának átírása lehetséges, egy olyan 1990-es évekbeli kísérletsorozat eredménye, mely során férgekkel foglalkoztak. Cynthia Kenyon, a Kaliforniai Egyetem biológusa egyetlen gén mutációjával három hétről hatra duplázta meg egy féreg élettartamát.
Ebben az időben a kalóriabevitel korlátozásával is kísérleteztek. Roy Walford gerontológus megduplázta a laboratóriumi egerek élettartamát csupán azzal, hogy korlátozta kalóriabevitelüket. Ez hamar elterjedt az emberek körében is, és a ’80-as évek legkeresettebb könyvsorozatát írta meg a témáról.
A tudomány pedig most megmagyarázza, miért is lehet hatékony a bio-hackelés ezen módszere. Az emberi szervezetben az inzulin az a hormonális jel, amely sejtjeinket arra ösztönzi, hogy a cukrot felszívják, majd azt energiává alakítsák. Az inzulinszerű növekedési faktor-1 (IGF-1) mellett az inzulin számos más sejtszintű folyamatra gyakorol hatást, beleértve a sejtosztódás sebességét, mely sokak szerint összefüggésben állhat az öregedéssel.
Amikor szerveztünk nem jut elég kalóriához, testünk az inzulin és az IGF1 szintjének csökkentésével próbál alkalmazkodni. Ilyenkor sejtjeink lassítják a regenerációt és a szaporodást, helyette pedig olyan sejtfolyamatokba terelik az energiát, melyek segítenek „túlélni” a szervezetnek a szélsőséges helyzeteket. A szervezet megvédi már meglévő sejtjeit: több enzimet termel, hogy biztosítsa a terminálisan hibás fehérjék kialakulásának elkerülését, fokozza a törött DNS-k helyreállítását, lebontja a sejttörmeléket és a hibás sejteket. Így a szervezet megszabadul attól a „sejtszeméttől”, ami különösen az öregedés során alacsony szintű gyulladásokat okozhat.