Ebben az időben a kalóriabevitel korlátozásával is kísérleteztek. Roy Walford gerontológus megduplázta a laboratóriumi egerek élettartamát csupán azzal, hogy korlátozta kalóriabevitelüket. Ez hamar elterjedt az emberek körében is, és a ’80-as évek legkeresettebb könyvsorozatát írta meg a témáról.
A tudomány pedig most megmagyarázza, miért is lehet hatékony a bio-hackelés ezen módszere. Az emberi szervezetben az inzulin az a hormonális jel, amely sejtjeinket arra ösztönzi, hogy a cukrot felszívják, majd azt energiává alakítsák. Az inzulinszerű növekedési faktor-1 (IGF-1) mellett az inzulin számos más sejtszintű folyamatra gyakorol hatást, beleértve a sejtosztódás sebességét, mely sokak szerint összefüggésben állhat az öregedéssel.
Amikor szerveztünk nem jut elég kalóriához, testünk az inzulin és az IGF1 szintjének csökkentésével próbál alkalmazkodni. Ilyenkor sejtjeink lassítják a regenerációt és a szaporodást, helyette pedig olyan sejtfolyamatokba terelik az energiát, melyek segítenek „túlélni” a szervezetnek a szélsőséges helyzeteket. A szervezet megvédi már meglévő sejtjeit: több enzimet termel, hogy biztosítsa a terminálisan hibás fehérjék kialakulásának elkerülését, fokozza a törött DNS-k helyreállítását, lebontja a sejttörmeléket és a hibás sejteket. Így a szervezet megszabadul attól a „sejtszeméttől”, ami különösen az öregedés során alacsony szintű gyulladásokat okozhat.
Egyelőre nincs az Élelmiszer- és gyógyszerfelügyelet (FDA) által jóváhagyott olyan gyógyszer, ami kifejezetten az öregedés folyamatát célozná meg. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, a gyógyszernek egy adott betegség kezelésére kell irányulnia. Épp ezért egyes gerontológusok a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére használt gyógyszer hatóanyagát, a metformint használják az új gyógyszerek „sablonjaként”. A hatóanyag befolyásolja a test inzulinérzékenységét és hatással lehet az anyagcsere ütemére és energiafelhasználására is.
Vera Gorbunova, a Rochesteri Egyetem Öregedéskutató Központjának társelnöke és munkatársai 18 rágcsálófajt hasonlítottak össze, többek közt hódokat, hörcsögöket és egereket. A vizsgálat során azt vették észre, hogy a hosszabb ideig élő fajok erőteljesebben képesek megoldani azon problémákat, melyek az életkorral elkerülhetetlenül megjelennek.