Orbán bebizonyította alkalmatlanságát a vezetésre
Egy fröccsöntő kisiparos is tudja, hogy csak azt érdemes gyártani, amit el is tud adni.
A konzervatív miniszterelnök egyetért az állítással, hogy Közép-Európa külföldi tulajdonú gazdasággá vált, és szükséges lenne egy kevésbé a külföldi tőkére alapozó felzárkózási modellre váltani. Nagyon jelentős pénzek áramlanak ki a térségünkből nyugati tőkejövedelmek, például osztalékok, kamatok és profitok formájában. Az új növekedési modellnek a belső erőforrásokra kell építenie.
Nem gyakori, hogy egy konzervatív történész-bankár Thomas Pikettyt idézze, de a lengyel miniszterelnök egyetértően hivatkozott a francia közgazdászra egy februári interjúban – írja a Bloomberg. Mateusz Morawiecki ugyanis egyetért a francia kutató megállapításával, amely szerint
Morawiecki függő piacgazdaságoknak tartja a térség gazdaságait Andreas Nölke és Arjan Vliegenthart 2009-es tanulmánya nyomán.
A miniszterelnök szerint durván hangzik, mégis valós az állítás, hogy Lengyelország a gazdasága nagy részét eladta a rendszerváltás óta. A volt bankár a Makronóm korábbi elemzésével összhangban úgy véli, hogy nagyon jelentős összeg áramlik ki a térségünkből nyugati tőkejövedelmek, például osztalékok, kamatok és profitok formájában.
Morawiecki úgy véli, hogy Lengyelországot évente átlagosan nettó 75-80 milliárd zloty hagyja el. Ez a pénz ráadásul többnyire a legnyereségesebb szektorokban keletkezik, például a bank-, biztosítási és ingatlanszektorokban, amelyek 40-90 százalékban külföldi tulajdonban vannak.
Szerinte a külföldi befektetések nagyon kedvező hatásának számít, hogy létrehozták a versenyt a lengyel gazdaságban, de hozzáteszi, hogy a társadalomra, az üzleti közösségre és a vállalkozókra a verseny túl nagy nyomást helyezett, hiszen ők még nem rendelkeztek a megfelelő erőforrásokkal és eszközökkel ahhoz, hogy versenybe szálljanak a nyugati cégekkel.
Azt is fontosnak tartja, hogy a hitelezés külföldi helyett hazai forrásból táplálkozzon, és hogy az állami vállalatok nagyobb szerepet kapjanak a beruházások élénkítésében, mivel a magánszektor vállalatai túlzottan kisméretűek és nem eléggé bátran ruháznak be. Az új modell további alapeleme az adóelkerülés és adócsalás elleni agresszív fellépés: Morawiecki kedvező tendenciának tartja, hogy Magyarországhoz hasonlóan Lengyelország is jelentősen növelni tudta az áfabevételeket. (Ehhez nagyban hozzájárult, hogy a magyar rendszert vették át a csalások kiszűrése érdekében.)
A miniszterelnök egyébként már most kisebb lengyel gazdasági csodáról beszél, mivel talán 130 éve nem történt olyan, hogy a folyó fizetési mérleg többletes lett volna Lengyelországban.
Leonid Bershidsky, a Bloomberg szerzője szerint a lengyel elnök és tanácsadói nem hibáztathatók azzal, hogy egy új növekedési modellel kísérleteznek. De amint a varsói Credit Agricole vezető közgazdásza arra rámutatott, a belső erőforrásokra építő növekedési modellhez megtakarítások is szükségesek, azonban a lengyelek egyelőre inkább fogyasztásban igyekeznek utolérni a nyugatot.
Negatív háztartási megtakarítási rátával a hazai erőforrásokra építő felzárkózási stratégia nehezen működhet, emiatt rendkívül fontos, hogy a kormányzat hogyan költi el a növekvő hatékonyságú adószedésből származó bevételeit és képes-e ezen erőforrásokból megalapozni az új növekedési modellt.
(Címlapkép: Flickr)