Bármikor elsöpörhetik woke-ideológiát az Egyesült Államokban: példátlanul jó hír érkezett az amerikai fiatalokról

Az amerikai tizenévesek több mint fele „nagyon motivált” abban, hogy többet tudjon meg Jézusról.

A vallási közösségek akár versengő piaci szereplőként is értelmezhetők. Ennek is köszönhető, hogy a modern világban is sikeresek: a nyugati értelmiség várakozásaival szemben a szekularizmusnak a bolygó nagyobbik felén esélye sincs felülkerekedni rajtuk.
Vizsgálhatjuk-e a vallási közösségeket gazdasági logika mentén, egy versenypiac szereplőiként? Az 1958-as születésű Paul Seabright szerint sok tanulságot rejt, ha megtesszük. A brit közgazdász a modern gazdaságban elterjedt platform fogalmából indul ki, amelyet politikai csoportoktól a közösségimédia-alkalmazásokig mindenre használnak, ahol szolgáltatók és vásárlók közvetlen kapcsolatban állnak egymással. A platform olyan szervezet, amely a kapcsolatok hatékonyabb kialakítását és működését teszi lehetővé – Seabright modellje szerint tehát nem csupán lehetséges, de szükségszerű is, hogy az egyházakra platformként tekintsünk. Hogyan versenyeznek e platformok az emberekért és a világot formáló befolyásért? Erről szól a szerző új, a kontinentális Európától Afrikán és Indián át a Karib-térségig folytatott gyűjtőmunkán alapuló könyve.