ami apa és fia egymásra találásának szabványtörténetét jóval nagyobb igénnyel és ízléssel, több fantáziával meséli el, mint amit az elmúlt évek magyar tömegfilmes kísérleteinek többségétől megszokhattunk.
Rohonyi Gábor és Vékes Csaba filmjének ideális esetben nem kellene kitűnnie a magyar filmtermésből, hiszen nincs olyan magasan az a mérce, amit megugrik. A realitás azonban mégis más: üdítő, hogy a párbeszédeket normálisan megírták, a sztoriban nincsenek nagyobb logikátlanságok, nem kínos blődségek szolgálnak humorforrásként, sőt a poénok némelyike kifejezetten szellemes. A sztori nem lóg ki – jó, nem nagyon lóg ki – a magyar valóságból, és külön örvendetes, hogy az agyonhasznált budapesti közterek helyett olyan mozgóképen ritkán szerepeltetett helyszínen játszódnak a film fontos jelenetei, mint a Déli pályaudvar környéke.
Thuróczy Szabolcs, a magyar film- és sorozatkészítők által jelenleg talán legfoglalkoztatottabb színész játssza az apai szerepbe szó szerint bukdácsolva beletanuló írót. Remekül érvényesül színészi lényének kettőssége,
a nyers-férfias hév és az – ennek épp ellenpontjaként megkapó – mély humánum.
Kitűnő a kisfiát játszó Pásztor-Várady Mór is.