Itt az idő: megismételhetetlen lehetőség előtt állunk
A Mandiner politikai lap. Közel háromszázezer ember olvas minket naponta; ők rajtunk keresztül akarják megérteni, mi zajlik körülöttünk a világban, idehaza és külföldön egyaránt.
Teljesen átalakult a Google+, maradtak a közösségi funkciói a Communities és a Collections, de elbúcsúzhatunk a Hangouts-tól és a Photos-tól végleg. A külcsín helyett a belbecsre koncentrálnak és a mobilos tartalomra, melyről a magyar tartalomszolgáltatók is könnyelműen megfeledkeznek 2015-ben.
A Google már többször megpróbálkozott a közösségi médiával, de valahogy soha nem tudott akkora áttörést hozni egyik kísérlete, mint a Facebook. A Google+ jött és látott, de nem hozott semmiféle nóvumot amiért rákattantak volna az emberek. Pedig érdekes módon a közösségi médiás nagy felmérésekben mindig az első 5 között sorolják fel, nyilván azért, mert „kötelezően választható” volt, ha valaki Gmail-es fiókot kapott. Érdekes viszont az, ha valaki a blogger.com-on üzemeltet valamit, akkor automatikusan azt is megosztja ezzel a közösséggel, nyilván legyen akkor a mi tartalmunk is, ha a mi blogmotorunkat használja alapon gondolták ezt a keresőóriásnál. De furcsa „hungaricum” az is, minden magyar jogásznak és ügyvédi irodának is van Google+ oldala, igaz nem lehet ezen a hivatalos cím és földi eléréseken kívül semmit sem találni, de úgy tűnik divatos volt egymást lemásolva meglépni ezt az egyszeri aktust a taláros kollégáknak, vagy a Kamaránál volt egy nagy Google Fan valaki vagy cimborája a Sergey Brin nevűnek. Másrészt, a Google+ azzá a közösségi médiás felületté vált az évek során, ahol csak az 50 feletti korosztály szörfözik és keres magának tartalmakat, legalábbis a marketingesek valamiért minden konferencián ezt szajkózzák, ők pedig már csak tudják, hiszen ezért fizetik őket a cégek. Pedig, hogy valami öröm is legyen az ürömben a Google+ pont a tematikus csatornái miatt volt a jó eddig, illetve azért, mert a digitális zaj sokkal kevésbé volt zavaró, mint Mark Zuckerberg találmányán, melyről valljuk be már a 25 év alattiak is sikoltva menekülnek a SnapChat-re vagy az Instagramra. A Messengert meg ne számítsuk, mert az meg különösen kínos, vannak nála sokkal jobb és biztonságosabb kommunikációs csetes csatornák már, mint a Telegram vagy a WhatsUp, de a magyar ember nem tanul,csak a saját kárából, ezért mulatságos az, hogy ma komoly politikai tartalmat gyártók is ezen intézik szerkesztőségi belső kommunikációjukat, közben a belbiztonság meg vígan olvassa szabadon ezeket. De ez legyen a naiv online újságírók gondja.:)
Mit tesz erre a Google, ha belátja nem versenytársa a Facebooknak? Kiviszi azokat a szolgáltatásait, melyek nem illenek bele ebbe a portfólióba és kicsit átdizájnolja, de meg nem szünteti okosan. Vagyis a tematikus fórumokat és a közösségi jelleget támogatja meg erősen benne. Tegnap ezt hivatalosan be is jelentették a Google+ blogján, hogy szerkezetileg és külalakban is megújították a szolgáltatást. Mit láthat az egyszeri felhasználó? Ki lett emelve a Communities és a Collections, míg az első társalgási fórumként van megemlítve, a második a közös érdeklődésű embereket próbálja kicsit erőszakosan tömöríteni, mint a KISZ annak idején a csajozást erőltette az átkosban, hogy ne fogyjon a magyar 10 millió alá soha. Lehet ezt úgy is értelmezni, hogy a Google görcsösen igyekszik a még meglévő felhasználói bázisát (a kemény magot) megőrizni, de úgy is a mobilos új felhasználókat igyekszik kielégíteni. Érdekes módon erre nem sokan figyelnek még magyar tartalomszolgáltatók közül sem. Nézzük csak meg a belbecsben király, de külcsínben kissé ódon ruházatú Mandiner oldalait is majd egyszer okostelefonunkon és döbbenten tapasztaljuk itt még 2002-ben megállt az élet. Visszatérve a Google megoldására, a kommunikációra lett kihegyezve ez az egész ismét, a Wave megoldása kísért, ha valaki emlékszik még erre az elfuserált kísérletre Larry Page-éktől. Ki lett tehát szervezve a Hangouts és a Photos, a profiloldalak átalakultak, majdnem egy Fácse Hírfolyamot kapunk, ha kissé cinikusan nézzük az oldalt. A lényeg egyszerű, átlátható és csak a tartalomra koncentrál végre és nem a csicsára a kereső óriás a tartalomban is. A fülek is külön hangsúlyozzák, mit is érdemes itt keresnie egy tartalomra kiéhezett embernek 2015-ben, ha beleunt a Facebook kaleidoszkópszerű tartalmi zsibvásárába.
Az új verziót folyamatosan élesedik, ha valaki nagyon türelmetlen a plus.google.com/s oldalon már megtalálja.