Matias: irány van, több is

„Kemény a borszakírók élete, hétfő délelőtt van és már borozunk” — jegyezte meg egy kolléga az egyébként bármilyen nappal és napszakkal elsüthető örök közhelyt a Károly körúti Alexandra-könyvesbolt második emeletén lévő kávézóban, amit aznap a kedvünkért teljesen elzártak a nagyközönség elől. A meghívóban azt ígérték, a komplett Matias-szortimentet végigkóstolhatjuk, ami a pécsi, a villányi, a szekszárdi, a tokaji és a badacsonyi borvidékről borokat készítő pincészet esetében nem tíz, nem húsz tétel.

A bemutatón jelen volt Kiss Gábor, a pincészet főborásza és Rácz Miklós Tamás, a Matias pincemestere is — mindkettejükről érdemes tudni, hogy főállásuk mellett saját pincéjük is van a villányi borvidéken, boraik pedig nem akárhol kaphatóak. Ők meséltek, Földvári Mónika, a pincészet új kereskedelmi vezetője a szakírást kommunikációra cserélő Tóth Adriennel együtt pedig töltött. Húsznál is több bort, bár nálam pár kimaradt.

Közben megtudtunk pár dolgot a pincészetről, éspedig:

• Legnagyobb területük a pécsi borvidéken van, körülbelül 50 hektárnyi, a pincészet által gondozott teljes terület 100 hektár fölötti.
• Nemrég arculatváltáson esett át az összes címke: a Matias márkanevet kiegészíti a Tradicionális felirat is, ami jó kérdés, hogy pontosan mit is jelent.
• Az arculatváltás egyben az elmúlt évekre jellemző kísérletezés végét is jelenti: már nem lesz minden fajtából két-, vagy akár háromféle tétel, mert már kitapasztalták, melyik borvidék mely szőlőfajtája mire képes, és mit akarnak tőle.
• Fehérborban kiesik a 2014-es évjárat, a szőlő minősége ugyanis nem ütötte meg a borászok által elvárt szintet, így azt inkább eladták másnak.
• A borok nagy része az Alexandra-könyvesboltokban talál vevőre.
• A pincészet egy olyan rozét tett a rollupjára, amiből csak 3500 palack készült.

A 2013-as pécsi fehérekkel kezdtünk, ezek most 2000 forint körül kaphatóak a kiskereskedelemben. Elsőként a 2013-as mecseknádasdi sauvignon blanc jött: egy része volt hordóban, íz alapján finomseprőn érlelték, tartalmas, jól iható, csalános-grapefruitos, nagyon picit oxidált bor. A 2013-as pécsi chardonnay vajas-krémes, klasszikus fajtajelleges chardonnay, a borász, Kiss Gábor szerint olyan, mintha hordós lenne, holott nem. A 2013-as zöldveltelini sehogy sem tudná letagadni a hordót: kicsit lomhának tűnik, a hordó pedig kifejezetten rátelepedik a borra, annak hátrányára — hogy zöldvelteliniről van szó, vakon az életben meg nem mondanám.

Chardonnay, sauvignon blanc, hárslevelű és zöldveltelini alkotja a 2013-as Vers elnevezésű házasítást: ez is érett anyag már, picit oxidáltnak tűnt, főként a chardonnay és a sauvignon blanc dominálja, hasonlít is a pincészet két fajtaborára, bár azok jelentősen tisztábbak. A 2013-as rajnai rizling volt a pécsi sor talán legizgalmasabb tagja a kollégák szerint: német és osztrák borokkal nyilván felesleges összehasonlítani, van benne egy magas almasav-érzet, egy kezdődő petrolosság, némi kesze-kuszaság — ez a Matias első bora a fajtából egyébként. A fehérek zárásaként 2013-as badacsonyi kéknyelűt kaptunk: neutrális, visszafogott bor. A hordóval való játékot a hétköznapok bora kategóriában nem teljesen értem, de a borok se mindig. A Művelt Alkoholista tízpontos rendszerében mindegyik fehér stabilan négypontos lenne.

Nem úgy a rozé, az simán megvan öt pont.

Bár Kiss Gábort elmondása szerint kimondottan frusztrálja a magyarországi rozéőrület, ez munkájában nem látszódik meg. A Matias 2014-es villányi kéfrankos rozéját öröm inni, talán még a műfajjal nemrég hosszú cikkben leszámoló Gazda Albertnek is jólesne. Mert visszafogott, mert tartalmas, mert gyümölcsös: a kékfrankosból készült rozéktól elvárt módon epres-csipkebogyós. Nem csodálkoztam, hogy ezt a bort tette a borászat a rollupra, azon viszont igen, hogy csak 3500 palackot készítettek belőle.

Ezt a szintet hozta a 2013-as villányi portugieser is. Hogy a portugiesereket azért veszi a magyar, mert szereti, vagy mert ez a nagy villányi nevek legolcsóbb vörösbora, számomra rejtély, az első csoport azonban jól jár a Matias kifejezetten gyümölcsös oportójával. Kiss Gábor a belépő vörösök kategóriájában a Próza cuvée-t ajánlja inkább: a könnyed, cabernet sauvignon és merlot alapú házasítás sokaknál betalálhat.

A 2012-es évjárat villányi Grand Selection-szériája nagyboros igénnyel készült, nagyborokhoz közelítő árazással. Stílusra mind a merlot, mind a pinot noir, mind a kékfrankos hasonlít: erőteljes hordóhatás, szárító tanninok jellemzik ezt a három bort. A pincészet csúcsvöröse a 2011-es cabernet franc, ezért 5200 forintot kérnek, cserébe klasszikus, minden ízében délies, tankönyvi villányi nagybort kapunk. A pincészet hamarosan debütáló 2011-es villányi syrah-ja szintén hasonló minőség. Ár-érték terén a 2011-es szekszárdi vörösborok jobban teljesítenek, igaz, stílusban ezek a borok is inkább a nagy villányiakra hajaznak, cserébe harmadáron kaphatóak.

És az igazi izgalom még csak most jött.

Ha valaki kóstolt már kéknyelűből készült pezsgőt, kérem írjon mailt vagy kommentelje be, hogy hol és kitől, mert én még nem, a Matias 2009-es, Szentesi József budafoki pezsgőpincéjében bérpalackozott kéknyelű pezsgőjét ezért hatalmas különlegességként fogtam fel. Rácz Miklós Tamás közlése szerint az alapbor 10 hektoliternyi volt, így ezerpárszáz palack lesz csak belőle, ha egyáltalán forgalomba kerül valaha. Szintén a pincemestertől tudtam meg, hogy a fajta a savai miatt jó választás a pezsgősítéshez, és hát tényleg, kifejezetten izgalmassá teszi a kéknyelű neutralitása és visszafogottsága. 

Ha a nagy egészet nézzük, különösebb kiforrottságot továbbra sem látni a Matias-borok körül. Irány viszont van, egyszerre több is: a délies-nagyborosra hangolt villányi-szekszárdiak a hazai ízlést remekül kiszolgálják, a fehérek hordóssága inkább értékesítés szempontjából izgalmas, a rozé remek, a pezsgő pedig bár kísérletként és érdekességként valóban megállja a helyét, nagy közönséghez egyelőre nem fog szólni.

A Matias új honlapja augusztus 17-én indul, még több információ majd ott.