VOLT 2015: a kockázatmentes hozam

A VOLT talán az a magyar fesztivál, ahol a szervezők a lehető legkevesebbet kockáztatnak az adott produkció közönségsikere kapcsán. Évek óta látható, hogy ezen a fesztiválon ugyan rengetegféle stílus van, az előadók valahogy mind a legszélesebb értelemben vett főáramba tartoznak. A pénteki nap ennek csúcsra járatása volt. Konkrétan úgy érezhettük: a szervezők mintha végigpásztázták volna a magyarországi YouTube-klipmegtekintéseket, csináltak volna egy tágabb listát, majd ezek közül megszerezték volna azokat, akikre volt pénz és lehetőség.

Ezzel tulajdonképpen laboratóriumi körülmények között áll elő a tökéletes mainstream fesztivál. Hívjuk meg az összes kicsit is ismert magyar zenekart és egészítsük ezt ki olyan nevekkel, amelyekkel biztosan nem tudunk mellélőni. Egészen egyszerűen ez a VOLT receptje. Ezen természetesen elég könnyű fanyalogni, hiszen meglepő vagy érdekes zenei élményben, innovatív produkciókban kevesebb részünk lesz és az előadók is nagyban átfednek majd a korábbi évekkel. Tényleg, érdemes is tudnunk, mit vásárlunk – másrészről viszont az a helyzet, hogy a VOLT ezt a kommersz jelleget profin és tökéletesen maxolja ki. Sopronban nagyon könnyű jól érezni magunk.

A magyar fellépők valóban a YouTube és az MR2 toplistáiról érkeztek, volt például Majka meg Curtis és Kis Grofó éppúgy mint az Anna and the Barbies, a Supernem, vagy a Subscribe. Ezek közül talán a Subscribe-ról érdemes néhány szót szólnunk, hiszen az idén sokadik (és nem utolsó) utolsó koncertjét adó altmetál formációt még a stílustól egyébként ódzkodóknak is érdemes egyszer megnézniük. A 16 év után leköszönő banda éjfél után adott hatalmas örömkoncertet, amely ötvözte a búcsúkoncertek melankóliáját, a néhol egyszerű, néhol viszont egészen bonyolult, de mindig lehengerlő dinamikával. Intim élmény, amelyre idén nyáron még mindig van egy pár lehetőség.

A sokarcú magyar mainstream

A mainstream fesztiválok mögötti egyik lényeges üzleti gondolat, hogy az eseménynek nincs generációs jellege. Ez pedig egy nagyobb szabású rendezvénynél azzal az óriási előnnyel jár, hogy az idősebb generációk megszólítása érdekében akár igazi feketeöves klasszikusokat is meglehet hívni. Így volt lehetséges az, hogy péntek délután elképesztő mennyiségű feketepólós Motörhead-rajongó lepte el a Lővér Campinget. Ott volt Lemmy és a többiek és természetesen azt hozták, amit várhattunk tőlük. Egy zúzós koncertet, sok szuper dob- és gitárszólót és egy-két tucatot a kétszáz egyforma számuk közül. Lemmy Strongbow-reklámfelületként szolgáló gitárján kívül egészen dögös volt. A reklámon pedig egy ilyen fesztiválon nincs mit csodálkozni. Ami viszont meglepő: ez a koncert még közel sem volt tele és az egekbe kúszó másodpiaci jegyárakat minden bizonnyal nem a veterán zúzdának köszönhetjük.

Sokkal inkább a magyar fesztiválélet egyik legnagyobb rejtélyének, a Parov Stelar Bandnek. Az osztrák tánczenei iparosok megint is azt adták, amit már többtucatszor hasonló fesztiválokon. Tehát: Szaxofon, basszus, női sanzonhang - rém egyszerű, könnyen táncolható titkárnőzene. Az egésszel ilyenformán nincs is semmi probléma – azon túl, hogy a zenekar imázsa minden erővel azt igyekszik sugallni: az emberek itt valami magasztos és különlegesen igényes zenei élményt kapnak (Coelho-regényük mellé). Nem jobb ez a Scooternál, csak más. A Scooter viszont őszinte is és ezért van igazán rendben. Mindenesetre a magyar fesztiválozók örök szerelme a Parov - úgyhogy hangulat ide-oda, ez ma kultúrpolitikai realitás, érdemes elfogadnunk.

A globális búcsútánczene királya, David Guetta helyett még szót ejthetünk Klangkarussellről, a bécsi-salzburgi technoduóról, akik DJ-szettjükben nem az agyonhallgatott Netzwerk-albumról megszokott szoftos-enyhán giccses-nagyon szerethető számaikat, hanem keményebb és izgalmasabb hangzásokkal, remek vizualizációval operáltak.

Tibi atya leigázza a középosztálybeli fiatalokat

A fesztiválozó magyar felsőközéposztály ételben éppen azt kaphatta, mint bármelyik másik fesztiválon. Néhány üdítő kivétel az egyébként nagyon drága és nagyon változó minőségű, sokszor fantáziátlan ajánlatokat. Leginkább a szarvaskolbásszal és szarvashúspogácsával operáló délszláv grillbárt érdemes kipróbálnia annak, aki szombaton is kint lesz.

Ami viszont meghökkentő: a fesztivál Heti Válasz által szponzorált borudvara a környék legjobb pincéinek, feltörekvő fiatal borászainak remek borait árulja végeredményben megfizethető áron. A fesztivál egész területét mégis ellepték a Tibi Atya nevű mém- és fröccsbiznisz standjai és plakátjai, ahol ugyanazon az áron borzalmas bort kaphatunk, miközben élvezhetjük a béna főiskolai viccek meg a szexista, rasszista, vallásellenes poénok által felépített életérzést. Iszol te rendesen? – kérdezi az atya a poszterről. Ha nem, érdemesebb a Taschner pince veltelinijeivel és Irsai Olivér pálinkáival orvosolni a helyzetet.