A lépfene támadta meg az embereket, akik mind a teremtőnél kötöttek ki
Három bomba robbant, de az európai pusztítók voltak a legkegyetlenebbek, mikor kivégezték a csoportokba verődött tömeget.
Az egész esztendő a 25. születésnap jegyében telik a friss Kossuth-díjas Csík Zenekar számára, a csúcspontot azonban a pénteki jubileumi koncert jelenti a Művészetek Palotájában.
Az elmúlt negyedszázad repertoárjából szemezget, de új összeállításokkal is jelentkezik a Csík Zenekar a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben – olvasható a Müpa honlapján. A Müpába azokat a népzenészeket hívták meg vendégként fellépni, akiknek a munkássága megalapozta a Csík Zenekar muzsikáját. Ott lesz Halmos Béla, a táncház-mozgalom egyik alapítója, Balogh Kálmán cimbalomművész, Berecz András ének- és mesemondó, Hegedűs Zoltán, aki az induláskor Kunos Tamást és Csík Jánost is tanította, valamint Porteleki László, aki jelenleg a Muzsikás együttes prímása.
„A nyolcvanas évek vége felé ismét egy felfelé ívelő hullámba jutott a népzene Magyarországon, akkoriban került előtérbe az Ökrös, a Tükrös vagy az Egyszólam zenekar és szerencse, hogy akkor indultunk mi is” – idézte fel az MTI számára korábban Csík János. A Csík Zenekar számára az országos ismertséget az autentikus népzene magyar könnyűzenei feldolgozásokkal történő vegyítése hozta meg. Az áttörés ebből a szempontból a 2005-ben kiadott Senki nem ért semmit című album volt a Kispál és a Borz három számának (Ugyanazokat, Dal teázáshoz, De szeretnék) átgondolásával, de a nyitást már a négy évvel korábbi, A kor falára című anyag is jelezte: ezen az albumon szerepel az Én vagyok az, aki nem jó című cimbalmos dal, és a magyarpalatkai lassú cigánytánc, amely átúszik szvingritmusba.
2012 augusztusában a Sziget fesztivál Nagyszínpadán tizenötezres közönség előtt léptek fel Szörényi Levente, Bródy János, Presser Gábor, Földes László Hobo, Kovács Kati, Kiss Tibor, Lovasi András és Ferenczi György társaságában. A Csík zenekar Daloskönyv című projektje olyan dalok feldolgozásait tartalmazta, amelyek a zenekar magánmitológiája és a magyar könnyűzene története szempontjából egyaránt fontosak, és amelyek így hidat teremtettek a műfaj különböző nemzedékei között is.