Felmentette a Kúria a Tokaj Kereskedőház aszúját leszarozó Uj Pétert

Felmentette Uj Pétert a becsületsértés vádja alól a Kúria hétfőn; az újságírót korábban megrovásban részesítették a Tokaj Kereskedőház egyik termékére használt jelzője miatt - közölte a Kúria az MTI-vel. Az ügy előzménye, hogy 2008 januárjában a Népszabadság portálján Kincskereső címmel jelent meg egy írás Uj Pétertől. A cikkben használt, a Tokaj Kereskedőház egyik termékére vonatkozó jelző miatt az ügyben eljáró bíróságok bűnösnek mondták ki. A 2009 novemberében jogerőre emelkedett ítélettel becsületsértés vétsége miatt megrovásban részesítették.

Mint írták, az Emberi Jogok Európai Bíróság a 2011. október 19-én véglegessé vált ítéletével megállapította, hogy az eljáró bíróságok ítéletükben megsértették az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezménynek a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó cikkét, mivel „a kérelmező által használt kifejezés ugyan sértő, az ügy tárgya azonban nem becsületsértő tényállítás, hanem értékítélet, vélemény”. Az egyezmény vonatkozó rendelkezésénél fogva „a terheltnek a felülvizsgálati indítványokkal támadott határozatok tényállásában leírt cselekménye nem bűncselekmény”. A Kúria ezért a megtámadott határozatokat megváltoztatta, és Uj Pétert a becsületsértés vétségének vádja alól bűncselekmény hiányában felmentette.

Uj Péter ezt írta 2008-ban:

„Tízből kilencszer a Tokaj Kereskedőház valamely ezer forint alatti palackáron hozzáférhető terméke reprezentálja a világ legjobb borvidékét, a Magyar Nemzeti Büszkeséget és Kincset a mi teljesen átlagosnak tűnő családi körünkben, minden borkulturális elvilágosító erőfeszítésem ellenére, és ettől sírni tudnék. Nem csak az íz miatt, pedig az is elég volna, simán, egy kiadós zokogáshoz: savanyú, buta, eloxidált izék, rossz minőségű, mindenféle resztlikből összehordott alapanyag, szürkerothadás plusz egy kis szerencsi cukor, dohos hordók, hanem hogy itt tartunk még mindig, tizennyolc évvel a kommerszek után, magyarok százezrei isszák büszkén, sőt, áhítattal a szart; ez van megetetve (itatva) a sokat szenvedett néppel, és legalább kétszer (vö.: állami vállalat) meg kifizettetve vele, be van magyarázva a legsuttyóbb demagógiával, jobbról és balról is, bőven, hogy ez a nemzeti kincs, ezt így kell csinálni, mindannyiunk pénzéből, és ez nekünk jó, nagyon jó, és végül még jó pofát is kell vágni hozzá, ünnepélyeset.”

Természetesen Uj Péter nem hagyta magára azt az olvasót sem, aki a cikk elolvasása után már nem akart több aszút látni poharában. Az újságíró Szepsy István, az Oremus és a Degenfeld borait ajánlotta az olvasók figyelmébe az állami vállalat helyett.