Kanye West a XXI. század egyik meghatározó stílusikonja, aki érzékkel és ízléssel elegyíti, veszi át és termeli a populáris kultúra különböző gyümölcseit. A hiphop megkerülhetetlen figurája azonban új albumával ennél is nagyobbra törne: ő a Michael Jackson óta magára hagyott popszakma wannabe uralkodója. Bejöhet a terv?
Tény, hogy a popzene Michael Jackson fénykora óta nem találja azt a személyiséget, aki univerzális csillagként tudna ragyogni teljes generációk szemében. Kérdés az, hogy lehetséges-e egyáltalán ez a XXI. század differenciált kulturális közegében. Az atlantai-chicagói rapper mindenesetre megpróbálja: egyaránt szerepel a mainstream látókörében, és próbál megfelelni az underground kultúra megmondóembereinek. Egyáltalán nem sikertelenül.
A trónkövetelő legújabb anyagával igazán nagyot robbantott, a My Beautiful Dark Twisted Fantasy a Pitchforktól 10-es, tökéletes osztályzatot, a Rolling Stones-tól pedig 5 csillagot kapott. Az elismerés tehát kézzel fogható, ám próbáljuk meg kicsit hideg fejjel vizsgálni a cuccot: mire elég a korong? Mert az anyag valóban nagyon jó, de messze nem tökéletes. A zseniális audiovizuális utalásokkal és formabontó megoldásokkal dolgozó nagyiparos albuma igazi felüdülés, ilyen hiphop lemez több mint egy éve nem jött ki.
Ezt a korongot egyben kell fogyasztani,
arra készült. Kanye egyik legnagyobb dobása, hogy a heterogén számokból egyetlen monumentális videoklipet készített: ez a harmincöt perces Runaway. A videó egy hatásos, csodálatos képi világgal megáldott történet, mely azonban sok ponton öncélúvá válik. Megkapó tálalás, de nézzük a számokat!
A számok zeneileg nem számítanak igazán különlegesnek, a hiphop 2010-ben bőven képes erre, sőt. Ettől függetlenül jó minőségű muzsikáról beszélhetünk, érzékkel összeválogatott hangminták, és tehetséges rapperek díszítik West néhol odaillő, néhol viszont kifejezetten elütő orgánumát. Élvezetes képet ad a klasszikus rapszámokra is hajazó kezdőszám, a Dark Fantasy, mely egyébként a lemez egyik, valószínűleg ikonikussá váló mondatát is feldobja: „mercy, mercy me that Murciélago”. Igen, ő Kanye, ám ahogy azt egyébként tőle megszokhattuk, ez a lemez sem pusztán kocsikról és feszes csajokról szól. A korong zseniális szövegei sokszor ugyan West énvagyokakirály típusú életmódtanácsait közvetítik, viszont felbukkan az egészen szofisztikált társadalomkritika és egy nagy kanál jól eltalált irónia is.
A társadalomkritika egyik legjobb példája az egyébként egészen izgalmas középtempós városi-törzsi egyveleggel dolgozó Lost in the World, amiben Justin Vernonnal az amerikai demokráciának mutatnak görbe tükröt. Vernon szám végi monológja kicsit balos, kicsit demagóg, mégis zseniális.: „Democry, Liberty and Justice, revolutionary codenames, that proceeded the bubbling bubblin’ bubblin’ (….) all I want is a good home and a wife and children, and some food to feed them every night(…) Who will survive in America, who will survive in America?”. Aktuális kérdések akár néhány ezer kilométerrel távolabbról is.
Kanye ingadozó teljesítményét
egyébként a menedzseri teljesítmény újfent kompenzálja: a közreműködő művészek sokszor azt a számot is egészen magas szintre emelik, ahol a főművész nem brillírozik. A lemezen olyan nevek fordulnak elő, mint Jay-Z, Pharrel Williams, vagy Nicki Minaj. Minaj egyébként 2010 egyik nagy felfedezettje, és itt is hozza a formát: a rappercsaj megszólalásai viccesek, lendületesek és emlékezetesek.
Igen jó lett tehát a lemez, viszont egy jó, több célcsoportot egyszerre megszólító albumnál és néhány Jackson-utalásnál talán több kell a trónon támadt légüres tér kitöltéséhez. Kanye West tényleg újat tud mutatni az alternatív kultúra fogyasztóinak, és az egészen elmélyült zenehabzsolóknak is. Ezen kívül besegít rajta Beyoncé, Drake és a modern r’n’b egyéb meghatározó figurái is, tehát nem kell aggódni a rádió és a Hajógyári-kompatibilis számok hiánya miatt sem. Ennyi kezdetnek elég, ám ez még nem a trónfosztás, ahhoz valami más, valami nagyobb kell. Bármi jöhet még: West érti a popot.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Bognár Szilvia a kortárs magyar folk egyik meghatározó énekesnőjévé vált, számos formációban játszott számos kiváló zenésszel. Legutóbbi albumának 2013-as megjelenése óta sok év telt el, így különösen örömteli, hogy idén új lemezzel jelentkezett.
Haladó eszmék a digitális létben látják a szép új világot, míg az igazi konzervatívok akár a középkori muzsikát és hangulatot is képesek megidézni. A Faun azonban még ennél is továbbmegy.
A zenész nem is tudta megnézni az új musicalt, amihez ő írta a zenét.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
